Részletek

Kategória: Pályázatok

Sajtóközlemény

Kiadja: Hortobágy-menti Térségfejlesztő Társulás (Elnöke Csetneki Csaba Újszentmargita község polgármestere)

2003. évben a budapesti székhelyű HHT '98 Hírközlési Hálózat Tervező, Építő és Szolgáltató Kft - amely társaság ügyvezetője újszentmargitai lakos - ORTT pályázaton nyert támogatással Internet szolgáltatás nyújtására alkalmas kábeltelevízió-hálózatot épített Újszentmargitán, és a megépített hálózaton szolgáltatást nyújt. A pályázati feltételeknek megfelelve, a hálózat szélessávú hálózat Internet szolgáltatásra alkalmas, az Internet előfizetők száma emelkedik. A megvalósult projekttel az újszentmargitai lakosok kedvező helyzetbe kerültek - megismertük mit jelent állandó kapcsolat a világhálóval, így megismertük azt is, hogy mit jelent az Internet hiánya.

Amikor 2005. év tavaszán a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a Nemzeti Fejlesztési Terv Gazdasági Versenyképesség Operatív Program keretében meghirdette a pályázatot, és Magyarország üzletileg kevésbé vonzó településeinek önkormányzatai és társulásaik pályázhattak szélessávú hálózat kiépítésére felismertük, hogy ez az a pillanat, amikor a 2003-ban elindított \"kristálycsíra\" növekedése dinamikusan elindítható.

A GVOP-4.4.2 jelű pályázat Internet hozzáférést biztosító szélessávú hálózat létesítését támogatja azokon a területeken, amelyek adottságaiknál fogva a elkerülték a távközlési szolgáltatók figyelmét. Az elnyert pályázat alapján azonban a hálózat megépíthető, és azon Internet, Kábeltelevízió és egyéb szolgáltatás is nyújtható. A pályázati támogatással megépülő hálózat az önkormányzat tulajdonában marad.

A kiírást követően Újszentmargita, Folyás, Újtikos és Tiszagyulaháza képviselő testületei úgy döntöttek, hogy önkormányzati társulás alakítanak, és pályáznak szélessávú hálózat létesítésére. A társulás szakmai partnere az újszentmargitai KTV- és Internet szolgáltató HHT '98 Kft. A kiíró a pályázatot elfogadta, és a társult önkormányzatoknak 250 millió forint vissza nem térítendő támogatást ítélt meg. A beruházás tervezett összege 398 millió forint, a hiányzó 148 millió forint nyolcvan százalékára a 14/2005.(III.31.) BM rendeletben meghatározott feltételek mellett sajátrész kiegészítési pályázatot nyújtottunk be a Magyar Államkincstár Hajdú-Bihar Megyei Területi Igazgatóságához, reméljük pályázatunk kedvező elbírálását.

Települések közötti hálózat

A beruházás keretében a településeket nagy kapacitású és szálszámú optikai kábellel kötjük össze. Az optikai kábelhálózat hossza mintegy negyven kilométer, és észak-dél irányban mintegy átszeli a Polgári Statisztikai Kistérséget. Az optikai kábel keresztezi az M3 autópályát, a Magyar-Telecom optikai gerinchálózatát, és közelíti a PanTel optikai hálózatát is. Ezek a társaságok potenciális partnerek abban, hogy településeink \"sztrádája\" nem sziget lesz, hanem ez a 40 km optikai kábelhálózat integrálódik a Tisza, a Hortobágy informatikai feltárását szolgáló hálózatba.

Települések belső hálózata:

Újszentmargita-Bödönhát, Folyás, Újtikos, Tiszagyulaháza és Tiszacsege településeken szélessávú hálózatot építünk. A hálózat alkalmas lesz arra, hogy a pályázati feltételeknek megfelelve 512 kbps sávszélességen Internet hozzáférése legyen az öt település 7.519 lakosának, azaz a hálózat elérhető mind a 3.608 ingatlanról úgy , hogy a leágazó vezetéket kell csak kihúzni ahhoz az ingatlanhoz, amelyikben a szolgáltatást igénybe kívánják venni.

A szélessávú hálózat már a beüzemelés időszakában műszakilag alkalmas lesz arra is, hogy azon kábeltelevíziós szolgáltatást nyújtsunk a lakosságnak. Természetesen azok is igényelhetik a kábeltelevíziós szolgáltatást, akik ma még nem tudják fogadni az Internet lehetőségeit, azaz az öt településen bárki igényelhet kábeltelevíziós szolgáltatást a beruházás műszaki átadása után.

A beruházás ütemezése:

A kivitelezési- engedélyezési tervek kidolgozása a napokban megkezdődött, mielőtt hivatalos levélben értesültünk volna a döntésről, de döntés a KHVM honlapján olvasható volt.

A kidolgozott engedélytervek alapján a Nemzeti Hírközlési Hatóságtól építési engedély kérünk, és reményeink szerint a kivitelezési munkálatokat 2006. májusban megkezdjük.

A mélyépítési munkálatokat 2006. november végéig tervezzük befejezni, hogy a téli időszakra csak szerelési munkánk maradjon hátra. A Pályázati időütemtervben 15 hónapot jelöltünk meg a projekt átfutási idejeként. A pályázat benyújtása és az eredményhirdetés közötti időt a tervezés, kivitelezés előkészítésével töltöttük, így minden esélyünk megvan a határidős teljesítésre.

A beruházás főszámai:

A beruházással érintett települések száma: 5

A beruházással érintett lakosok száma: 7.519
A beruházással érintett ingatlanok száma: 3.608
Építendő optikai kábel nyomvonalhossza: 40.255 km
Építendő települési koaxiális kábel nyomvonalhossza: 68.090 km

2006. január 6.

Szélessáv Napja – Támogatások

Vitaindító

1. Fiskális eszközök az NSZS-ben, NFT II tervezés, jövőbeli tervek, források

2. Nemzetközi gyakorlat

3. Gyakorlat – pályázatok

4. Tapasztalatok – HHÁT, GVOP

5. Eredmények – hányan pályáztak, nyertesek, mennyit, hol

6. Kérdések

Az NSZS 2005 az általa megfogalmazott célok és prioritások megvalósítása érdekében számos szabályozási, közpolitikai, illetve fiskális (támogatási) eszköz bevetését tartja szükségesnek az állam részéről. Az NSZS 2005 elkészülte óta 2006 tavaszán megtörtént annak aktualizálása, felülvizsgálata. A felülvizsgálat eredményeképp létrejött tanulmányok alapján jelenleg egy Kormányjelentés van készülőben, mely szerint a támogatási programok a jövőben, vagyis 2007-13 között a következők lennének:

1. Fiskális eszközök

• Szélessávú infrastruktúra kiépítésének támogatása falvakban, kistelepüléseken

• Közösségi hozzáférési pontok kiépítésének támogatása falvakban, kistelepüléseken

• Szélessávú infrastruktúra-fejlesztés támogatása a közoktatásban

• Innovatív szélessávú technológia és alkalmazásfejlesztés támogatása

• Célzott oktatási és hozzáférési programok hátrányos helyzetű csoportok számára

• Központi EU programokban való részvétel támogatása

• Közháló

• Adókedvezmények

• Szélessáv Fejlesztési Munkacsoport

A támogatási eszközök többségéhez a forráshátteret a Strukturális Alapok fogják biztosítani.

A Szélessávú Közmű program fiskális és közpolitikai eszközeinek becsült forrásigénye 2007-2013-ra (Millió forint)

	2007 (hazai forrásból)	2007-2013 (EU társfinanszírozással az NFT II-ben)
Szélessávú infrastruktúra kiépítésének támogatása falvakban, kistelepüléseken	-	45 000
Közösségi hozzáférési pontok kiépítésének támogatása falvakban, kistelepüléseken	350	-
Szélessávú infrastruktúra fejlesztés támogatása a közoktatásban	-	210 000
Innovatív szélessávú technológia és alkalmazásfejlesztés támogatása	-	28 000
Célzott oktatási és hozzáférési programok hátrányos helyzetű csoportok számára	-	7 000
Központi EU programokban való részvétel támogatása	370	-
Közháló	5 000	40 000
Adókedvezmények	7 000	-
Szélessáv Fejlesztési Munkacsoport	850	-
Összesen	13 570	330 000

A szélessávú infrastruktúrát és elérést érintő különböző szabályozási és támogatási intézkedésekkel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy Magyarországon alapvető kormányzati álláspont a technológia-semlegesség, mind a hálózati megoldások, mind a végfelhasználói eszközök esetében. Ezt a versenysemlegesség követelménye, a szélessávú megoldások viszonylagos kiforratlansága, valamint a technológiai fejlődés dinamizmusa egyaránt indokolttá teszi.

2. Nemzetközi gyakorlat

Az Európai Bizottság szerint¹ szélessávú hozzáférés biztosítása kiemelt területnek számít minden Európai Uniós tagállam kormányzati politikájában. A fejlesztés gondolata szorosan összefonódik az állami támogatás szükségességével, de elviekben támogatást csak olyan települések számára ítélnek meg, ahol piaci feltételek mellett a beruházás nem térülne meg.

Európában 2005 januárjában az EU15-nél a háztartások 62%-a érte el szélessávon keresztül a világhálót (lefedettség), míg a városokban ez az arány a 90%-ot is meghaladta. A Pricewaterhouse Coopers 2004-es tanulmánya szerint a beruházás nettó jelenértéke összgazdasági és társadalmi szinten 69%-kal haladta meg a ráfordításokat, ezért kiemelten támogatandónak jelölték meg ezt a területet. Ez egybecseng a 2005-ben készített, az 1998-2002 közötti időszakot érintő, széleskörű, Egyesült Államokbeli adatokra épülő ökonometriai tanulmány eredményeivel is, amely szerint a szélessávval rendelkező közösségekben a foglalkoztatás 1% ponttal, a vállalkozások száma 0,5% ponttal (mind a normál, mind az IT érzékeny iparágakban) emelkedett.

Az Európai Unió Bizottsága által jóváhagyott „i2010 strategy – a European Information Society for growth and employment” (európai információs társadalom a növekedésért és foglalkoztatásért) stratégia elsődleges céljai között szerepel a szélessáv használatának elterjesztése és egy egységes piac létrehozása, ami alapján érzékelhető, hogy az EU továbbra is kiemelt prioritásként kezeli ezt a területet. (Korábban az EU nemzeti szélessávú stratégiák kidolgozását ösztönözte, hogy nemzeti szinten legyen egy olyan cselekvési terv, amely segít áthidalni a kereslet és kínálat közötti szakadékot).

Jelenleg a Bizottság által megfogalmazott „szélessávú szakadék” áthidalása a cél, amely magában foglalja a területi, a régiók közötti és a régiókon belüli különbségek mérséklését. Kiemelten kezelendő a vidéki és az alacsony népsűrűségű területek szélessávú internettel való ellátottságának növelése, ahol a nagy földrajzi távolságok miatti magas költségek és az alacsony kereslet (alacsony népsűrűség, rosszabb fizetőképesség) indokolják az állami beavatkozást. A Bizottság álláspontja szerint az uniós távközlési jogszabályokat, valamint a strukturális és a vidékfejlesztési politika eszközeit együttesen kell a fejlődés szolgálatába állítani, tiszteletben tartva az állami támogatásra és a versenyjogra vonatkozó szabályozásokat. Ennek eredményeként a Bizottság megengedő a szélessávú beruházások állami finanszírozásával szemben és nem minősíti azokat állami támogatásnak. A szélessávú szakadék nem kizárólag az internet ellátottságban van jelen, hanem az internet használat terén is, ami egész más kereslet oldali beavatkozásokat kíván, ezért az internet használati kultúra elterjesztése érdekében is egyre több projektet indít az EU.

Az Európai Unió Bizottságának hivatalos álláspontja sem kiforrott még a témában, de azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy a vizsgált esetek többségében az EU atávközlési szolgáltatóknak közvetlenül juttatja a támogatást és a kiskereskedelmi szolgáltatás nyújtását is előírja, továbbá vagy előre kijelölték, vagy előre meghatározott módszer szerint jelölték ki a támogatandó területek körét.

Szabályozási háttér

A magáncégek fejlesztésébe történő közvetlen beavatkozás közösségi/állami támogatások révén ellentétben áll az Európai Unió alapelveivel, amennyiben ez nem a kutatás-fejlesztés vagy a piaci kudarcok elhárítása érdekében történik. Ez a tilalom elsősorban az Európai Közösséget létrehozó Alapszerződés² 87. cikkelyén alapul, mely szerint a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget – amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Ugyanakkor már maga az említett alapszerződés is megállapít kivételeket ezen szabály alól.

A közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető többek között:

• az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős mértékű az alulfoglalkoztatottság;

• valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására nyújtott támogatás.

A Bizottság a fenti két szempontra alapozva, tagállami kezdeményezésre kezdte el vizsgálni a szélessávú hálózat építés támogatásának lehetőségeit, és tagállamok által alkalmazott eseteit. Az első konkrét eredmény a Strukturális Alapokból az elektronikus hírközlési ágazatba irányuló támogatások kritériumairól szóló Bizottsági munkaanyag³, mely bár nem kötelező érvényű, de elvileg lehetségesnek tartja a nagyvállalatok, részben állami forrásokból történő távközlési infrastruktúra fejlesztésében való részvételét. Természetesen az anyag is megemlíti, hogy a közösségi támogatás nem erősíthet meg gazdasági erőfölényt, továbbá ha a támogatást vállalkozás kapja, elkerülendő a közösségi joggal összeegyeztethetetlen állami támogatás.

Megoldási/feloldási lehetőségek:

1. Valódi megoldást az EU Bíróságának esetjoga kínál, melynek keretében egy konkrét ítéletre hivatkozva több tagállamnak is sikerült megszereznie a Bizottság jóváhagyását közösségi/állami források szélessávú hálózatépítésre való felhasználására, a távközlési cégek közvetlen, vagy közvetett részvételével. Ez a konkrét jogforrás az Európai Bíróság Altmark-ügyben⁴ hozott ítélete, melyet a Bizottság elfogadott. A döntés értelmében a közszolgáltatások kompenzációja nem minősül állami támogatásnak a Szerződés 87. cikk (1) bekezdés alapján, amennyiben négy meghatározott kritérium teljesül. A Bíróság ezeket a kritériumokat a már említett Altmark-ügyre vonatkozó egyedi döntésében határozta meg:

   1. a kedvezményezett vállalkozás ténylegesen meg van bízva a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével, és ezek a kötelezettségek jól körülhatároltak;

   2. a paraméterek, amelyek a kompenzáció alapját jelentik, előzetesen meghatározottak objektív és átlátható módon;

   3. a kompenzáció mértéke nem haladja meg azt az összeget, ami szükséges a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése során felmerült költségek egy részének vagy egészének fedezéséhez, figyelembe véve egy, a szolgáltatások nyújtásáért kapott ésszerű bevételt;

   4. amennyiben a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével megbízott vállalkozás kiválasztása nem nyílt piaci eljárás keretében történik, a kompenzáció szintjét költségelemzés alapján kell meghatározni, figyelembe véve, hogy egy jól irányított és megfelelően felszerelt, közepes méretű vállalkozásnak a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése során mekkora költségei merültek volna fel.

Az Altmark ügyre, mint precedensre Franciaország hivatkozott a szélessávval „rosszul” ellátott infrastruktúra fejlesztési konstrukciójánál. A jogosság vizsgálata a támogatási konstrukció megszületése előtt megtörtént.

A Bizottság azon érveket is elfogadta két másik tagállam részéről, melyek a már említett 87. cikk kivételeire hivatkoztak. A tagállamok képviselői a tárgyalások során azzal érveltek, hogy bár a szélessávú hálózatépítés általuk ajánlott módjának megvalósítása állami támogatásnak minősül, a beépített ellenőrző-mechanizmusok garantálják, hogy a verseny nem torzul. A Bizottság hosszas tárgyalásokat követően ezt az érvrendszert is elfogadta.

Nagy-Britannia (a Midland régió, valamint Skócia és Wales esetében), és Spanyolország élt ezzel az érvrendszerrel.

A nemzetközi ajánlások

Az Európai Unió szabályozása nem kizárólag „ex post” vizsgálja az eseteket, hanem előzetesen is ajánlásokat tesz⁵.

Az ajánlások a telekommunikációs infrastruktúrán belül is a szélssávú szektor vidéki és nehezen elérhető alacsony népsűrűségű részeire fókuszál. Ezek az ajánlások nem kötelező érvényűek (irányadóak - indicative) és kiegészíteni hivatottak a strukturális alapok beavatkozásának középtávú felülvizsgálatát.

2002-ben elfogadták az elektronikus kommunikáció szabályozó kereteket a 2000-es lisszaboni csúcs eredményeként. Ennek eredményeként az alábbi direktívák léptek életbe:

• Directive (2002/21/EC) on a Common Regulatory Framework for electronic communications networks and services

• Directive (2002/19/EC) on Access and Interconnection

• Directive (2002/20/EC) on Authorisation

• Directive (2002/22/EC) on Universal Service and User’s rights

• Directive (2002/58/EC) on Data Protection and Privacy

Az adatvédelmi direktíva kivételével 2003. július 25-ig kellett átvenni a felsorolt szabályozásokat.

A strukturális alapok használatának célkitűzései:

• A leszakadó térségek fejlesztése és strukturális javítása. (Objective I)

• A régiók gazdasági és szociális átalakítása. (Objective II)

Ugyanakkor az „alap”-ból finanszírozott tevékenységeknek konformnak kell lennie a Közösség egyéb szabályozásaival, beleértve a versenyszabályozást is.

Hasonlóan a nemzeti információs társadalmi stratégiákhoz, az ajánlás megemlíti, hogy az információs társadalom kiszélesedését egyéb tényezők (pl.: az informatikai eszközök használatának igénye, az elérhető tartalom mennyisége és minősége stb.) is gátolhatják, amelyek további beavatkozást igényelhetnek.

A fenti ajánlások és direktívák mellett az e-Europe 2005 Akció Terv is utal arra, hogy bizonyos régiókban, főkent a vidéki és elmaradott területeken, az infrastruktúra és a szolgáltatások kiépítésére strukturális alapok használata indokolt lehet.

Az infrastruktúrafejlesztési támogatások feltételei

• Stratégiai keretrendszer szükségese

• Területileg célzott programok

• Technológia semlegesség

• Open Access

Egyéb feltételek a támogatási programokhoz

• Tendereztetés

• Finanszírozás

• Tulajdonlás

• Átláthatóság

• Társfinanszírozási arányok megállapítása

• Értékelés és nyomon követés

Emellett további információkra van szükség a beruházással és a támogatással kapcsolatban. Ennek minimum az alábbiakat kell tartalmaznia: teljes költség, várható megtérülés, becsült (közvetlen) munkahelyteremtés, a helyi gazdaság tudásalapúvá tétele érdekében tett lépések. Ebben az esetben az e-Europe 2005 indikátorait is lehet alkalmazni, de a célszámok terén figyelembe kell venni a helyi viszonyokat is.

Konkrét példák említése – Wales, Hollandia, Franciaország

3. Hazai támogatási gyakorlat

Az NSZS elkészülte óta az IHM az NSzS-ben megfogalmazott jövőkép megvalósítása érdekében számos támogatási lépést tett:

• HHÁT-2

• HHÁT-3

• GVOP-4.4.1

• GVOP-4.4.2

• Fejlesztési adókedvezmény

• Közháló

• E-Magyarország pontok

Tapasztalatok

GVOP-4.4.1

A 4.4.1-es komponens a szélessávú infrastruktúra bővítéséről az IHM-HHÁT-2 (Szélessávú internet-infrastruktúra kiépítésének és a szolgáltatás beindításának támogatása Magyarország üzletileg kevésbé vonzó településein) és az IHM-HHÁT-3 (A szélessávú internet-elérés terjedését elősegítő innovatív, technológia-intenzív infrastruktúra-fejlesztések és szolgáltatói modellek támogatása) 2003-as pályázatok folytatása. A két megelőző program forrása összesen 1,3 mrd HUF volt. Ezek a pályázatok széles pályázói réteg támogatását célozták meg (alacsonyabb támogatási összeg mellett), míg a GVOP pályázatok esetében magasabb a támogatási összeg, de a kiválasztás erős szűrés mellett valósul meg.

A programdokumentumok célrendszere

A komponens esetében a GVOP célként csak a konkrét támogatható tevékenységet, a szélessávú hálózatok kiépítését tartalmazza, más oldalról viszont megadja a lehetséges kedvezményezettek körét és a projekt megvalósításának jellegét is. A PC a célokat nem részletezi, pontosítja azonban a projekt megvalósításának módját. Érdekes módon a valódi, tág értelemben vett célt csak a pályázati kiírások tartalmazzák, mivel a kiírások szövegéből derül ki, hogy az üzletileg kevésbé vonzó területek infrastrukturális fejlesztéséről beszélünk.

A 4.4.1-es komponenssel kapcsolatos alapvető értékelési feltételezés, hogy ez a pályázat mérsékelt népszerűség mellett, „megfelelő konstrukcióban” szolgálta a GVOP versenyképességi céljait.

A GVOP 4.4.1-es pályázat „előrehaladása” 2004-2005-ben

A GVOP 4.4.1-es komponensére, mindössze 40 pályázat érkezett és minden második részesült támogatásban. A 2005 december 31-ig odaítélt támogatások összege mintegy 1,15 milliárd forintot tett ki, amely a rendelkezésre álló keretösszeg nagyjából háromnegyede. Ezzel kapcsolatosan azonban fontos hangsúlyozni, hogy a pályázat indulásakor a rendelkezésre álló keret még 6,2 milliárd forint volt. Amelynek 75 százaléka éppen a relatíve visszafogott 2004. évi érdeklődés miatt került átcsoportosításra a 4.4.2-es komponensre. Utólag ez a döntés helyesnek bizonyult, mivel a 4.4.1-es pályázati kiírásban eszközölt könnyítések (minimális támogatási összeg 10 millió forintra csökkentése, megvalósítás helyszíne tekintetében a minimális lakosságszám eltörlése) sem eredményezték a pályázati kedv nagyságrendi javulását 2005-ben.

A pályázat kapcsán bebizonyosodott, hogy a célcsoportnak számító, mintegy 400-500 KKV-nak minősülő (főleg KTV szolgáltatást nyújtó) távközlési vállalkozás nem képes nagy volumenű szélessávú infrastruktúra beruházások végrehajtására. Ehhez részben megfelelő tőkeereje, részben szaktudása, részben motivációja hiányzik.

Az alacsony pályázati kedv, illetve képesség ellenére a GVOP 4.4.1-es komponense az értékelési megállapítások szerint alapvetően egybeesett a célcsoport igényeivel, javította a réspiacon működő fejlesztésorientált, de korlátozott tőkeerejű KKV-k versenyképességét. Ugyanakkor a létrejövő szélessávú infrastruktúra hozzájárul a regionális versenyképességi különbségek enyhítéséhez is, de nagyobb volumenű szélessávú fejlesztéseket erre a támogatási eszközre alapozva a jövőben sem lehet megvalósítani. Ez is szerepet játszott abban, hogy a 4.4.2 komponens kínálta támogatási forma előtérbe került és a források súlypontja is ide tevődött át.

GVOP-4.4.2

A GVOP 4.4.2-es pályázati kiírást előkészítő projekt a nemzetközi példák és a hazai önkormányzati gyakorlat alapján azt a kiinduló feltételezést fogalmazta meg, hogy a hazai önkormányzatok önállóan - magukra hagyatva – nem képesek megfelelő hatékonysággal egy újabb és számukra merőben profilidegen tevékenységet felvállalni, különösen akkor, ha tevékenység kezdő (előkészítő) fázisát nekik kell azt finanszírozni. Az önkormányzatoknál általában nincs megfelelő projekt menedzsment kapacitás nagy volumenű, összetett erőtérben, piaci viszonyok között működő projektek kezelésére. Ez az állítás kiemelten vonatkozik a hátrányos helyzetű, önhibáján kívül forráshiányos önkormányzatokra, amelyek e pályázati rendszerben a szélessávú elektronikus kommunikáció szempontjából a legfontosabb célcsoportot alkotják. Ebből következően egy ilyen támogatási konstrukció kulcsa a partnerségi rendszer kialakítása, kikényszerítése lehet, mert ezzel biztosítható a megfelelő szakmai, illetve financiális háttér a

• projektek előkészítéséhez,

• a beruházás megvalósításához,

• az infrastruktúra működtetéséhez és

• megfelelő szolgáltatások biztosításához.

A 4.4.2-es pályázatban megjelenő modell szerint az önkormányzatok partner bevonásával tervezhetik, építhetik és tarthatják fenn a szélessávú hálózatot. A cél a 4.4.1-hez hasonlóan itt is az, hogy piaci alapon nem gazdaságosan kiszolgálható területre juthasson el a szélessávú szolgáltatás.

A programdokumentumok célrendszere

A 4.4.2-es komponens esetében a GVOP célként csak a konkrét támogatható tevékenységet, a szélessávú hálózatok kiépítését határozza meg, más oldalról viszont megadja a lehetséges kedvezményezettek körét és a projekt megvalósításának jellegét is. A PC részletezi a célokat; kiderül belőle, hogy elmaradott területek infrastrukturális fejlesztését célozza meg, támogatja a PPP megoldásokat, valamint megnevez közvetett célokat is. A 2005-ös pályázati kiírás a PC célmeghatározásához képest nem ad plusz információt. 2004-ben pedig még nem volt ilyen pályázat.

A komponens célcsoportjába – első közelítésben - települési önkormányzatok és települési önkormányzatok önkéntes, valamint a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 10. §-a szerinti társulásai (azaz jogi személyiséggel rendelkező társulások, amelyek költségvetési szervként működnek) tartoznak. A támogatási cél szerint az elmaradott területek lefedettségének megoldása a fő szempont, így a 85/2004. (IV.19.) Kormány rendelet 30.§ (1) a) pontjában definiált tervezési-statisztikai régiókban, illetve az itt megjelölt kistérségekben fekvő települések és e települések társulásai (lakosságszámtól függetlenül) jogosultak támogatásra. Magyarország más tervezési-statisztikai régióiban csupán a 15.000 fő lakosságszám alatti települések, illetve ilyen települések társulásai jogosultak.

A GVOP 4.4.2-es pályázat „előrehaladásának” adataiból látható, hogy ez az eszköz beváltotta az abszorpciós várakozásokat. Annak ellenére, hogy a pályázat csak 2005 elején került kiírásra háromszor annyi projektjavaslat érkezett, mint a 4.4.1-es komponensere és a támogatott pályázatok összértéke is mintegy hétszeres.

A 4.4.2-es komponenssel kapcsolatos alapvető előzetes értékelési feltételezés, hogy ez a pályázat igen népszerűnek bizonyult, jelentős volumenű szélessávú infrastruktúra fejlesztést tett lehetővé jóval nagyobb támogatásintenzitással mint a 4.4.1-es, ugyanakkor a nagyobb távközlési szolgáltatók szerepvállalásának lehetősége versenypolitikai aggályokat vethet fel. Ezzel kapcsolatban vizsgálni kell a nyertes pályázók méret szerinti eloszlását, bár az előzetes adatok nem utalnak a Magyar Telekom és a nagy helyi telefontársaságok meghatározó részvételére. Szintén problémás a komponensen belül „az ellátatlan területek” pontos értelmezése. Erre a szélessávú fejlesztések hazai támogatási gyakorlatában még nem sikerült egyértelmű módszertant és monotoring rendszert kidolgozni, az erre irányuló munkálatok folyamatban vannak. Az “ellátatlan, fejletlen területek” meghatározása nem csak a 4.4.2-es projekteket érintő probléma. Ugyanúgy vonatkozik a 4.4.1-es pályázatokra, a Közháló kezdeményezéseire, és a fejlesztési adókedvezményre is.

Összességében elmondható, hogy a 4.4.2-es komponens értékelése nem kérdőjelezi meg, hogy a szélessávú infrastruktúra fejlesztés kulcs prioritás az információs társadalom fejlesztése terén, ennek ellenére a pályázati tapasztalatok alapján mindenképp célszerű áttekinteni, hogy a pályázati konstrukció, illetve a pályázati feltételrendszer milyen mértékű módosítása lehet indokolt a következő uniós tervezési periódusban.

Az állam tevőleges támogatási és finanszírozási típusú részvétele a szélessávú fejlesztéspolitikában szükségessé teszi a fő keresleti, lefedettségi, technológiai, regionális folyamatok feltérképezését és nyomon követését. Ezáltal elkerülhető az indokolatlan beavatkozás a piaci folyamatokba és lehetővé válik, hogy az állami fejlesztési elképzelések által támasztott kereslet célzottan és költséghatékony módon kerüljön kielégítésre. Ebben az értelemben a keresletaggregálás a támogatási intézkedések hatékonyságát növelő, fontos közpolitikai eszköz, mely állami oldalon komoly koordinációs képességet, ennél fogva kifinomult és magas szintű szervezeti hátteret feltételez. Az állami megrendeléseken alapuló rendszer egyik potenciális veszélye, hogy az állami finanszírozású szolgáltatói kör túlzottan koncentrálódik. Ez azonban tudatos pályáztatási gyakorlattal kivédhető.

Közháló

• A Közháló program az eredeti elképzelések szerint két szakaszra tagolódott, melyből az első szakasz - 7300 végpont üzembe állítása után - 2005 szeptemberében zárult volna. A projekt azonban késéssel indult: csak 2003 végén került kiírásra az a 7 – összességében mintegy 22 milliárd forint összértékű - közbeszerzési eljárás, mely a Közháló „első szakaszát” volt hivatott lefedni. A Közhálót két önálló és önmagában is továbbfejleszthető alháló alkotja: a Sulinet (5000 tervezett végponttal) és a Köznet (2300 tervezett végponttal). A Sulinet alháló a közoktatási intézményeket foglalja magában, a Köznet pedig az elmúlt évek folyamatai kapcsán olyan végpontok gyűjtőfogalmaként értelmezhető, amelyek államilag finanszírozott hálózati hozzáférést kapnak a Közháló keretében.

• A KPMG által végzett elemzés⁶ 2005 szeptemberében az eredetileg tervezett 7300 helyett összesen 6550 Közháló végpontot vett számba. Ebből közel 5000 végpont (4981) a Sulinet alhálóhoz tartozott. A többi végpont között változatos felhasználók önkormányzatok, közművelődési intézmények, könyvtárak, teleházak stb. jelennek meg.

A Közháló végpontok átlagos sávszélessége 731 Kbps. A végpontok többsége 512 Kbps feletti, de több mint 1000 végpont (16 %) még csak 128 Kbps sávszélességű tehát az NSzS definiciója szerint nem jelent szélessávú kapcsolatot!

Technológiai értelemben egyértelműen az ADSL dominál, a vezeték nélküli szolgáltatások összesített részaránya 10 százalék alatti, KTV hálózaton keresztüli és száloptikai megoldás a Közhálóban nem jelenik meg.

A Közháló kétségtelenül komoly szerepet játszott abban, hogy a közoktatási intézmények tekintetében az internet-elérés ma már gyakorlatilag 100 százalékos. Ugyanakkor a programmal kapcsolatban jelenleg még számos nyitott kérdés, bizonytalanság áll fenn:

• A Közháló a tervek szerint nem állami beruházásként, hanem kizárólag a piaci szereplők szolgáltatásainak igénybevételével valósult volna meg. Ehhez képest rendszeridegen elem, hogy az IHM az általa kiírt 7 közbeszerzési eljárás egyikében mégis rendszereszközöket vásárolt közel 4,5 Md forint értékben. Ez a tétel a Közháló projekt 22.233.720.350 forintos összköltségének második legnagyobb tétele.

• A Közháló célul tűzte a piaci alapon nehezen vagy egyáltalán nem elérhető települések ’bekapcsolását’ is, azt feltételezve, hogy a végpontszámok nagyságrendje biztosítja a szolgáltató számára a profitabilitást. Sajnos azonban a Közháló a kisebb települések szélessávú lefedettségét érdemben nem javította.

• A Közháló sajátos jellemzője, hogy a végpontokra vetített egyszeri és rendszeres költségek magasabbak a piaciaknál.

• A Közháló Sulinet alhálón kívüli végpontjainak kiválasztása esetlegesség látszatát kelti.

• A Közháló végpontok esetében nem került előzetesen felmérésre sem a sávszélesség, sem a szolgáltatás egyéb minőségi paramétereire vonatkozó speciális igény az egyes felhasználók részéről. Erre vonatkozó utólagos adatokat a Közháló monitoring rendszere sem szolgáltat.

• A Közháló eredeti tervei szerint a magas végponti szám segít a gazdaságosság elérésében, valamint a településeket elérő szélessávú kapacitások élénkítőleg hathatnak az egyes régiók szélessávú elektronikus kommunikációjára. Ebben a tekintetben azonban sem tervek, sem kezdeményezések, sem eredmények nem ismertek. A Közháló piacgeneráló hatásai így máig nem nyertek bizonyítást.

Összességében a jelenleg rendelkezésre álló információk nem meggyőzőek abban a tekintetben, hogy a Közháló jelenlegi formájában folytatásra, kiterjesztésre érdemes lenne. Ugyanakkor az NSzS stratégiai céljainak megvalósítása szempontjából fontos az a „helyi érték”, amelyet a Közháló elfoglalt a szélessávú fejlesztéspolitikában. Az állam aktív kezdeményező fellépése a szélessávú infrastruktúra-fejlesztésekben indokolt lehet -jól körülhatárolt területeken és pontosan meghatározott célokkal.

Pillanatnyilag azonban a távlatos gondolkodásnál nagyobb figyelmet követel az a kihívás, hogy a Közháló program szerződéses kerete 2006 december 31-én lejár és a végpontok működtetésének finanszírozása már 2006-ra is csak az IHM komoly erőfeszítései révén (Közháló eszközeinek értékesítése) biztosítható.

A 2006 utáni Közháló-modellre vonatkozó előkészítési tevékenység jelenleg még nem kínál konkrét, stratégiai szinten értelmezhető eredményeket. Ezzel kapcsolatban az NSzS szempontjából megfontolásra javasoljuk, hogy a Közhálóval kapcsolatos stratégiai gondolkodást célszerű az alhálók szintjén kezdeni.

Ebben a tekintetben a Sulinet esete az egyértelműbb, mivel itt a felhasználó kör alapjellemzőiben viszonylagos homogenitást mutat és az államigazgatási illetékesség egyértelműbb: a Sulinet fejlesztési tengelyét az OM-IHM együttműködés jelölheti ki. Ez elvi esélyt ad a szélessávú infrastruktúra-fejlesztés szakmapolitikai, stratégiai megalapozására. Ennek során tulajdonképpen egyszerűen megfogalmazható kérdéseket kell feltenni és a fejlesztési erőfeszítések során - az érintettek közötti információcserére és együttműködésre alapozva – folyamatosan finomhangolni:

• Miért?

• Kinek?

• Mekkora sávszélességet?

• Milyen egyéb minőségi, biztonsági, akkreditációs feltételekkel?

• Milyen ütemezéssel?

• Meddig?

• Mennyiért?

• Milyen finanszírozási háttérrel?

• Milyen állami részvétellel és felelősségekkel?

• Milyen indikátorok figyelemmel kísérésével (monitoring rendszer)?

A Köznetnek nevezett Közháló-komponens esetében annyival összetettebb a kihívás, hogy először azokat a jól definiálható alhálókat kellene azonosítani, amelyek esetében kijelölhetők a Sulinethez hasonlatos „szakmapolitikai tengelyek”, államigazgatási együttműködési irányok (egészségügyi alháló, önkormányzati alháló stb.). A fenti kérdéseket praktikusan nem lehet megválaszolni egy olyan „alháló” (Köznet) esetében, amelyben könyvtárak, egyházak, egészségügyi intézmények, közösségi hozzáférési pontok stb. képviselői egyaránt megjelennek. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nélkül pedig a Közháló jövőjére vonatkozó stratégiai gondolkodás elkerülhetetlenül az általánosságok szintjén marad, illetve a kevésbé lényeges részletek ciklikus újragondolásának csapdájába esik.

Fejlesztési adókedvezmény

A szélessávú infrastruktúra-fejlesztéseket a magyar állam 50 százalékos társaságiadó-kedvezménnyeltámogatja (a társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 22/B §-a). Az adókedvezményt azok a távközlési cégek vehetik igénybe, amelyek várható nyeresége meghaladja az 50 millió forintot és a végrehajtott beruházások nagyobbak a 100 millió forintos értékhatárnál⁷.

E kedvező feltételek is hozzájárultak ahhoz, hogy 2003-tól 2005 közepéig szélessávú internet-szolgáltatás célját szolgáló beruházáshoz 8 vállalkozás nyújtott be kérelmet, jelenértéken összesen 15,2 Mrd forint adókedvezmény engedélyezése iránt. További mintegy 3 milliárd forint értékű adókedvezmény elbírálása jelenleg is folyamatban van.

Látható, hogy az adókedvezmény mértékében igen jelentős: összességében nagyobb forrásokat képvisel, mint a GVOP 4.4.1 és 4.4.2-es pályázata együttvéve. Ennél fogva mindenképp szükséges lenne ennek az eszköznek az ex post szabályozási hatásvizsgálata, különös tekintettel

• a beruházási támogatás hozzájárulására a vidéki, ellátatlan területek lefedéséhez,

• a jogosultsági kritériumok indokoltságára

• a támogatási eszköz hatékonyságának megítélésére, a GVOP 4.4-es intézkedéshez hasonlatos direkt támogatási eszközökhöz viszonyítva.

E-Magyarország pontok

A Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) a közösségi hozzáférési helyek egységes hálózatától (eMagyarország pontok) azt várja, hogy mindenkinek legyen lehetősége napi gyakorisággal elérni, a lakókörnyezetében használni a korszerű számítógépet és alkalmazásokat, megfelelően hatékony – szélessávú – hálózatot, valamint szükség szerint igénybe venni hozzáértő segítséget (IT mentorok).

Az eMagyarország pontok létrehozása pályázati formában zajlott (ITP-15, ITP-16). A program megvalósításában minden olyan szervezetnek, intézménynek lehetősége volt a részvételre, amely szerepet játszhat az informatikai kultúra szempontjából elmaradt csoportok, rétegek célirányos elérésében. Gazdaságossági megfontolásból, az eMagyarország pontok általában olyan, már meglévő funkciókhoz lettek telepítve, ahol az alapfeladatra ráépülve megoszlik a fenntartási költség (könyvtárak, közösségi házak, teleházak, civil szervezetek stb.), és ahol már létezik egy élő társadalmi kapcsolat. A földrajzi, internetes műszaki hátrányok ellensúlyozására a kistelepülések kiemelt helyet kaptak.

Az ITP-15 és ITP-16 pályázatban összesen 3473 telepítési helyre érkezett pályázat. Ebből 559 volt érvénytelen, 2132 kapott támogatást. Ezekre a közösségi hozzáférési helyekre az IHM eMagyarország pontok programjában a szerződések a Közháló tervezése miatt 2006. december 31-ig szólnak. Ettől csak olyan esetekben van eltérés, ha valamely szerződött fél a teljesítésekkel késik. A létrehozott pontok működésének támogatására a Közháló keretében 2006. december 31-ig van lehetőség.

Jelenleg az IHM annak vizsgálatát végzi, hogy mely eMagyarország pontok esetében lehet indokolt - lehetőleg egyre csökkenő mértékű – további működési támogatás biztosítása. Ezzel párhuzamosan elemezni kell az eMagyarország pontok pénzügyi életképességének feltételrendszerét, valamint a program eddigi és valószínűsíthető jövőbeli hozzájárulását az információs társadalmi célok megvalósulásához.

Az eMagyarország program folytatását, módosítását érintő döntés meghozatalához tehát az alábbi kérdések előzetes megválaszolása szükséges:

• Mit mutat a jelenleg működő eMagyarország pontok tipizálásán alapuló átfogó helyzetkép?

• Melyek a fő jellemzői eMagyarország pontok működésére vonatkozó gazdasági fenntarthatósági modellnek – további állami támogatások hiányában, 2007 január 1-től?

• Mennyire és milyen feltételekkel és meddig lehet indokolt államilag finanszírozott közösségi hozzáférési hálózatot fenntartani olyan piaci környezetben, amelyet a csökkenő árak és a növekvő internet penetráció jellemeznek?

4. Kérdések

1. NFH, GKM: Mik voltak az általános támogatási elvek? Volt-e itt bármilyen specifikum, eltérés a többitől? Tapasztalatok? Miben látják a tervezés jövőjét?

2. GVOP-4.4.1-es pályázó: Mik voltak a tapasztalatok, nehézségek? Mit gondolnak a mechanizmusról? Milyennek találják az ötletet? Segítette-e a versenyképességüket a program? Segíti-e a társadalmi kohéziót a beruházás? Milyen pályázatot tartanának helyesnek a jövőben? Mit kéne változtatni, hogyan lehetne még segíteni a KKV-kat?

3. GVOP-4.4.2-es pályázó: Mik voltak a nehézségek? Partner kiválasztás? Kikkel működtek együtt? Mennyiben viselte az önkormányzat a szakmai, pénzügyi terheket? Mi a céljuk a beruházással? Gondolnak-e további fejlesztésekre? Milyen pályázatot tartanának helyesnek a jövőben?

4. Magyar Telekom: Mi a véleményük a szélessáv-fejlesztésének stratégiai megalapozottságáról, a verseny és az állami szerepvállalás fontosságáról? Milyen előnyöket, kritikákat fogalmaznának meg a támogatásokkal kapcsolatban? Milyen pályázatot tartanának helyesnek a jövőben? A fejlesztési adókedvezménnyel mennyi beruházást valósítottak meg?