Helyi hírek

• 
• 

 

 

Hétszínvirág Óvoda

4065 Újszentmargita, Rákóczi u. 134.

 

HELYI  NEVELÉSI  PROGRAM

 

 

Tartalomjegyzék

ÓVODÁNK BEMUTATÁSA.. 3

I. HELYZETELEMZÉS. 4

1. Az óvoda személyi adottságai 4

2. Tárgyi feltételek. 5

II. A TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚ ÓVODAI NEVELÉS CÉLJA ÉS FELADATAI. 6

l. A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében: 8

2. A tevékenységek szerepe a nevelési cél elérésében. 10

3. A képességek szerepe a nevelési cél elérésében. 12

III. A TUDATOS FEJLESZTÉS FELTÉTELEI. 16

1. A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei 16

IV. A FEJLESZTÉS TALTALMA.. 21

1. Játék és tanulási tevékenység. 21

2. Társas, közösségi tevékenység. 25

3. Munkatevékenység. 29

4. Szabadidős tevékenység. 31

V. KOMPLEX FOGLALKOZÁSOK RENDSZERE: 34

1. A társadalmi érintkezést megalapozó komplex foglalkozások. 34

2. Társadalmi gyakorlat belső összefüggéseit tükröző komplex foglalkozások: 38

3. Az egyén társadalmi feladatait tudatosító, képességeit fejlesztő ismeretek, tevékenységek. 48

VI. A NEVELÉS TERVEZÉSE ÉS IDŐKERETEI. 51

VII. Óvodai ünnepek. 55

X. ÉRVÉNYESSÉGI RENDELKEZÉSEK.. 57

1.sz. melléklet: Mérés, értékelés az intézményünkben

2.sz. melléklet: Gyermek-és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenység kidolgozása

3.sz. melléklet: Család-óvoda együttműködése

4.sz. melléklet: Cigány felzárkóztató program

5.sz. melléklet: Eszköz és felszerelési jegyzék

6.sz. melléklet: Sajátos nevelési igényű gyermekek nevelési programja

ÓVODÁNK BEMUTATÁSA

            Óvodánk településünk központjában helyezkedik el. Újszentmargita községhez közigazgatásilag Tuka, Bödönhát és Nagyszög is hozzátartozik. A falu gyermekein kívül Folyásról is hozzánk járnak az óvodáskorúak a két település önkormányzatai között létrejött közoktatási megállapodás alapján.

            Az óvoda 1962-ben épült, alapfunkcióinak megfelel.

A három óvodai csoportba jelenleg 83 gyermek jár, hat óvodapedagógus látja el a szakmai munkát, kisegítő személyzetünk száma 7 fő.

            Óvónőink, dajkáink gyermekszeretők, az új dolgok iránt fogékonyak, sokéves szakmai gyakorlattal rendelkeznek.

            Az udvar tágas, mozgásfejlesztő játékokkal jól felszerelt.

Az intézményhez saját háromszáz adagos, viszonylag korszerű eszközökkel felszerelt főzőkonyha tartozik.

            Tapasztalataink szerint a szülők az óvoda munkájáról többségben elégedetten nyilatkoznak.

            A Tevékenységközpontú óvodai nevelési program adaptálását választottuk.

A programbeválás-vizsgálat igazolta programválasztásunk helyességét, ezt a partneri elégedettség vizsgálat eredményei is alátámasztják

            A programbeválás-vizsgálatánál az alábbi törvényeket vettük figyelembe:

-          Közoktatási Törvény és módosításai

-          Óvodai nevelés országos alapprogramja

-          Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve

 

 

 

 

 

 

 

 

 

I. HELYZETELEMZÉS

1. Az óvoda személyi adottságai

Óvodánkban 16 dolgozó biztosítja az intézmény zavartalan működését. A nevelőmunkát 6 óvónő látja el 3 gyermekcsoportban. Az óvónők munkáját3 dajka segíti, melyből 2 szakképzett.

Egyéb munkakörben foglalkoztatottak száma 7 fő, 1 fő élelmezésvezető, 2 fő szakács, 4 fő konyhai kisegítő.

Az óvónők jól képzettek 3 fő felsőfokú, 2 fő főiskolai oklevéllel, 2 fő szakvizsgával rendelkezik.

A pedagógusközösség személyi összetételében az állandóság a jellemző. A nevelőtestület tagjai közül 4 fő 20-25 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik, akik jól szervezetten, magas pedagógiai színvonalon teljesítik a nevelőmunkát. Élnek módszertani szabadság lehetőségével, melyet önképzéssel és a szakmai továbbképzéseken szerzett újabb ismeretekkel erősítenek meg.

A nevelőmunkát 3 dajka segíti folyamatos munkarendben, lépcsőzetes munkakezdéssel, teljes nyitvatartási időben dolgozunk. Segítői a pedagógiai munkának, amelyet mindenkor az óvodában és a csoportban dolgozók összehangolt munkájával érünk el. Feladatkörük rendkívül sokrétű, gondozás, takarítás, mosás, vasalás, udvargondozás, ezért indokolt lenne egy mosónői munkakör létrehozása.

Az óvoda összes dolgozóinak feladatköré t a munkaköri leírás tartalmazza.

 

Humán erőforrás gazdálkodás

Célja a programban megfogalmazott célkitűzések minél tökéletesebb megvalósítására való törekvés segítése.

Megtalálható: Intézményi Minőségirányítási Program mellékletekén

 

 

A gyermekekre vonatkozó általános tapasztalataink

Fokozatosan növekszik intézményünkben a hátrányos helyzetű és az etnikai kisebbséghez tartozók száma. A hátrányos helyzetűek számának növekedéséhez a törvényi változások is hozzájárultak. Jelenleg az óvodásaink 67%-a hátrányos helyzetű, 30%- etnikai kisebbséghez tartozik. A beíratott gyermekeink nagy egyéni letérésekkel érkeznek óvodánkba. Testileg közepesen fejlettek. Sok a beszédhibás gyermek.

 

 

1. Gyermekkép

A gyermek fejlődő személyiség, ezért a gyermek sajátos életkorokén és életkori szakaszonként változó testi és lelki szükségletei vannak. A szükségletek kielégítésében, a gyermeki személyiség alakulásában a gyermeket körülvevő személyi, tárgyi környezetnek meghatározó szerepe van. Azt szeretnénk, hogy neveltjeink az óvodáskor végére testileg, lelkileg, szociálisan egészségesen fejlődő nyitott, önálló kreatív, az iskolát érdeklődéssel váró gyerekké váljanak.

„ Önmagában véve senki sem szép, vagy rút, jó, vagy rossz, jelentős vagy tompa szellem, hiszen az ember értéke mindig attól függ, hisznek vagy kételkednek benne”

Robert Musitl

 

2. Óvodakép

Otthonos környezetben a gyermeki személyiség kibontakoztatására, nevelésére, tudatos fejlesztésére törekszünk. Különös gondot fordítunk új óvodásaink beszoktatására, segítjük az elszakadás átélését, támaszt nyújtva a gyerekeknek érezze megértjük és segíteni szeretnénk.

A gyermek szociális életképességét minden későbbi fejlődés alapjaként tekintjük. Valljuk, hogy a hátrányok jelentős része egyéni fejlesztéssel leküzdhető. A tevékenységeket úgy szervezzük ,hogy a gyermekeink azt érezzék a siker valószínűbb, minta kudarc. Semmit sem csinálunk meg a gyermek helyett, amire képes, hogy önbizalmát erősítsük.

Azzal, hogy csak akkor segítünk ha kéri:

□       Megtanulja saját képességeinek felmérését

□       Megítélni, hogy környezetében ki tud segíteni

□       Megtanulja a problémák kulturált megoldását

□       Kezdeményezővé válik, mert van módja próbálkozni

□       Tudja, hogy segíteni jó, mert őt is elfogadják

□       Önálló véleménye van, mert mindig meghallgatjuk

□       Megtanul dönteni, mert a különböző érdekes tevékenységek különböző helyszínen találhatók

□       Megtanulja használni az eszközöket

□       Fejlődnek akarati tulajdonságai, kitartás, önfegyelem, mert arra neveljük, hogy az elkezdett tevékenységet be kell fejezni

□       Átérzi a munkája sikerének örömét, a sikert további erőfeszítésekre ösztönzi

□       Egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni

□       Megtanul társaival együttműködni

□       Megtanul társaival kommunikálni

Különös gondot fordítunk az etnikai kisebbséghez tartozó gyerekek nevelésére, az óvodai élet minden területén

 Különös gondot fordítunk sajátos nevelési igényű gyermek nevelésére, az óvodai élet minden területén, legfontosabbnak a biztonságérzetük kialakítását tartjuk.

 A gyermekek megfelelő fejlődése érdekében, csak annyit segítünk, ami feltétlen szükséges ennek a biztonságérzetnek a megőrzéséhez.

Hisszük, a kulcs  az interperszonális kapcsolatteremtés rendszere és folyamata, amely az elfogadásra épül.

Valljuk, a sikerélmény átélése ad lendületet a további fejlődési szakaszba lépéshez. Ez az élmény semmi mással nem pótolható.

 

2. Tárgyi feltételek

Az elmúlt években jelentős fejlődést sikerült elérni, részben a költségvetés adta lehetőségek részben a sikeres pályázatok teremtették meg a pozitív változásokhoz az anyagi fedezetet. Programunk készítésénél fő célként az udvari vas játékok lecserélése fa játékokra, illetve a 100 m² betonozott terasz lefedése.

Három lépcsőben sikerült 6 db kombinált fából készült udvari játékot vásárolni. Tető került a betonozott terasz fölét. A csoportszobákban új asztalok, székek kerültek. Egy csoportszoba teljes bútorzatát kicseréltük, új szőnyegek és sötétítők teszik esztétikusabbá a csoportszobákat.

 

 

 

Tartalmi munkát segítő eszközrendszer

 

Új fa és fejlesztő játékokra közel 500.000 Ft-ot költöttünk. A nevelő munkát segítő egyéb eszközök:

□        3 db CD magnó

□       diapozitív vetítő

□       televízió

□       videó

□       videó kamera

□       kerti szerszámok

□       bábok

és a szabadidős tevékenységet segítő sok apróbb eszköz beszerzése megtörtént. Az eszközbeszerzéseknél az elhasználódás mellett legfőbb szempont programunk cél és feladatrendszerének minél tökéletesebb megvalósítása, az ehhez szükséges tárgyi feltétel megteremtése.

 

II. A TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚ ÓVODAI NEVELÉS CÉLJA ÉS FELADATAI

            “A tevékenységközpontú óvodai nevelés a gyermek középpontba helyezését és az óvoda nevelési funkciójának kiteljesítését tekinti alapvető feladatának. A gyermeki személyiséget úgy definiáljuk, mint az egyedi, megismételhetetlen, mással nem helyettesíthető indivídum és szociális lény aktivitását. A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, a belső fejlődés - az érés - sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg.

            Az óvoda nevelő intézmény, s mint ilyen a gyermeki  személyiség kibontakoztatására, nevelésére, fejlesztésére törekszik. Tehát nem csupán “megengedi”, hogy a gyermek fejlődjön, nem passzívan szemléli ezt a fejlődést, hanem lehetővé teszi, elősegíti azt, tudatosan tervezett, szervezett nevelési helyzetek megteremtésével. A tevékenységközpontú óvodai nevelés a 3-7 éves korú gyermekek szociális életképességét /életre nevelését/ minden későbbi fejlődés alapjaként kezeli, a pedagógiai célok és feladatok centrumába tudatosan az együttműködési és érintkezési képességek fejlesztését állítja, azaz kooperációra és kommunikációra kívánja képessé tenni óvodáskorban a gyermekeket.

 

A kooperáció és a kommunikáció óvodánk lehetőségei között valamennyi nevelési helyzetre vonatkozóan a következő konkrét tartalmat foglalja magába:

 

 

 

1. A kooperáció konkrét tartalma:

a társas, közösségi és egyéni élet feltételeinek közös összehangolt erőfeszítésén alapuló újratermelése.

 

 

 

2. A kommunikáció konkrét tartalma:

a közmegegyezésre /a konszenzusra/ való törekvés mindazokban a kérdésekben, amelyek az együttélés és együttműködés előkészítését, lebonyolítását, ellenőrzését és értékelését szolgálják.

 

Az óvoda a pedagógiailag segített, ösztönzött szocializáció minél teljesebb megvalósítására törekszik. A kisgyermeknek ahhoz, hogy boldoguljon meg kell tanulnia beszélni, közlekedni, a környezet adta keretek között tevékenykedni, az eszközöket használni, a társakkal együttműködni, el kell lesnie a mindennapi élet adta szerepeket, magatartásmintákat.

            Ez, akárhogyan is nézzük, komplex életfeladat, a szociális tanulás intenzív formája. Ennek egy részét - eltérő kulturális színvonalon - a családok teljesítik. Az óvoda azonban nem csupán kiegészítő szerepet játszik az elsődleges szocializáció folyamatában, hanem arányos fejlesztését, intenzitásának fokozását, magasabb színvonalra emelését is vállalja, azaz kiegészíti, kiterjeszti, felerősíti a szociális tanulást.”

            “A társadalom és az egyén kölcsönviszonyának valamiképpen a nevelés fogalmában is tükröződnie kell. Felfogásunk szerint a nevelés a társadalom számára szükséges egyéni képességek intenzív fejlesztése, a mi esetünkben a tevékenységközpontú óvodai nevelés célja:

 A 3-7 éves korú gyermekek társadalmi gyakorlatra való általános felkészítése, amely magában foglalja:

 

a)      a teljes gyermeki személyiség fejlesztését a tevékenységek által és a tevékenységeken keresztül.

b)      az életre való felkészítést a tevékenységek által és a tevékenységeken keresztül. A 3-7 éves korú gyermekek óvodai foglalkoztatása, nevelése iskolára való felkészítése.

c)      az eltérő fejlődési ütemű gyermekekkel való foglalkozás, differenciált képességfejlesztés minden gyermekre vonatkozóan.

d)     kiemelt figyelmet fordítunk érzelmi nevelés terén az etnikai kisebbséghez tartozók körében az identitástudat kialakítására, kultúrájuk ápolására magyar nyelven.

e)      A sajátos nevelési igényű gyermekek részére olyan feltételrendszer biztosítása, amely figyelembe veszi a tünetek változatosságát, az egyéni teherbíró képességet, a speciális nevelési szükségleteket, a harmonikus személyiségfejlesztést, a testi, szociális, értelmi érettség kialakítása.

 

            Ez a helyi nevelési program - az óvodás gyermek szociális életképessége növelése érdekében - fejlesztő hatásokban gazdag nevelési alaphelyzet megteremtését feltételezi. A nevelési alaphelyzet mindenek előtt az óvodásokra jellemző tevékenységek, együttműködési formák, kapcsolatok, fejlesztő hatások és fejlődési lehetőségek összefüggő rendszerében és által létezik. A nevelés, mint tudatos “értékválasztás” a nevelési helyzetekbe beépített tevékenységek által valósítható meg, hiszen a gyermek állandó tevékenykedés közben fejlődik. A gyermeki megismerés alapja 3-7 éves korban a folyamatos érzékelés, tapasztalás és cselekvés, ezért a nevelési alaphelyzetbe szervesen illeszkedő rendszeres tevékenységeket úgy kell értelmeznünk, mint a pedagógiailag meghatározott szocializáció igazi determinánsait.

A tevékenységközpontú óvodai program nem egyoldalú gyermekközpontúságot hirdet, nem abszolutizálja a gyermeki szükségleteket és az óvodáskori adottságokat. Ezeket alapnak tekinti a nevelés alapnormáinak megvalósításához. Programunk vallja, hogy a gyermeket minden életkori szakaszban orientálni kell valamire, vezetni kell valahová.

                   Mire orientálhat az óvoda? A szélesen értelmezett életfeladatokra. Az óvoda feladata tehát nem a szűken vett iskolai feladatokra való felkészítés. Mi azt állítjuk, hogy az életfeladatokra orientálás az igazi tennivaló. Azt mondjuk, hogy az életre való felkészítés csak valóságos tevékenységek, csak a tevékeny életre alapozott nevelőmunka útján valósítható meg.

 

 

A nevelési cél elérésének feltételei:

Programunk kitűzött nevelési célját a gyermek szükségleteinek, tevékenységeinek és képességeinek figyelembevételével, a gyermek egyéni adottságaiból kiindulva lehetséges megvalósítani.

l. A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében:

            A gyermek fejlődő személyiség, ezért a gyermeknek sajátos, életkoronként, életkori szakaszonként és egyénenként változó testi, lelki szükségletei vannak. A szükségletek kielégítésében, a gyermeki személyiség alakulásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezetnek meghatározó szerepe van. A környezeti hatások közül a család szerepe igen jelentős, hiszen a család az első szocializációs szintér, amely a kisgyermeket formálja. A családi hatások a legtöbb esetben nem tudatosan tervezettek, sokkal inkább jellemző rájuk, hogy spontán módon valósítják meg  a “társadalomba való bevezetés” feladatait.

            Természetesen a különböző kultúrájú családok másként viszonyulnak a gyermekhez, a gyermeknek a családban elfoglalt helyéhez és más-más szerepet szánnak neki a családi életen belül. A családi nevelés mellett az óvodának igen nagy szerepe van az elsődleges szocializáció során. Az óvoda nagy előnye a családdal szemben, hogy a családénál tágabb, tagoltabb szocializációs erőteret hozhat létre. Tudatosan alakítja, építi, kombinálja azokat a nevelő hatásokat, amelyekben az együttműködés és a társas érintkezés elemi formái integráns egységet, szerves, kölcsönös kapcsolatot alkotnak.        Az óvoda tehát nem a spontán szocializációnak a színtere, ahol az elemi kooperációs és kommunikációs formák tudatos kibontakoztatása folyik. Az óvodáskorú gyermekek érzelmi állapotát, befolyásolhatóságát nagymértékben az a családi atmoszféra határozza meg, amelyben élnek. Az érzelmi alapigények kielégítése, pl. a biztonságérzet, védettségérzet a feltétele annak, hogy a gyermek a környezete iránt érdeklődést mutasson, kezdeményezzen, más emberekhez is kötődjön. Az óvodapedagógus nagyon eltérő érzelmi kívánalmakkal találkozik. Az óvodában a gyermek egyéni, speciális igényeit megértéssel fogadni és empátiakészséget mutatni ugyanúgy hozzátartozik az érzelmi neveléshez, mint a kiegyensúlyozott, harmónikus alaphangulat kialakítása.

 

            Az olyan óvodai atmoszféra, amelyik sokoldalú érzelmi kifejezéseket és pozitív élményeket tesz lehetővé, hozzájárulhat a gyermek boldog alaphangulatának kifejlődéséhez és ezzel együtt a másik megértéséhez, mássága elfogadásához. Azok a gyermekek pedig, akik viselkedési nehézségekkel és zavarokkal küzdenek /agresszivitás, gátlás/, sajátos nevelési igényűek, emiatt különösen sok figyelmet, megértő, differenciált a szükségletekhez igazodó nevelői attitűdöt igényelnek.

 

 

Az érzelmi nevelés feladatai:

 

□       A szeretet és a kötődés képességének fejlesztése

A csoportban dolgozó felnőttek összehangolt munkájával biztonságos légkör kialakítása

□       A mások iránti tisztelet, megbecsülés érzésének fejlesztése

Tolerancia kialakítása. Felnőtt és társai iránti tisztelet, megbecsülés érzésének kialakítása - közösségi magatartás. Én tudat kialakítása.

□       Az élménybefogadás képességének fejlesztése

Nyitottság, fogékonyság jóra-szépre, ennek tisztelete és becsülése.

□       Az érzelmek kifejező képességének fejlesztése

Ismerje fel, vegye észre az érzelmeket képről is: öröm-bánat, öreg-fiatal és nevezze is meg ezeket.

□       Az ösztönök és az érzelem irányításának fejlesztése

Akarat, figyelem, kitartás, önállóság, önfegyelem, feladattudat, szabálytudat, konfliktus kezelés képességének fejlesztése.

□       Az érzelmi zavarok tompítása, leépítése, biztonságérzetük növelése

□       a zavar okainak felderítése

□       pszichikus feszültség oldása

□       család segítésének kérése / esetleges nevelési hibákra rámutatás -segítségadás az óvónő részéről

□       gyermekek pozitív tulajdonságainak kiemelése

□       szükség esetén szakember kérése

□       fokozott figyelemmel a hátrányos, fokozottan hátrányos és az etnikai kisebbség gyermekeire.

□       fokozott figyelemmel a sajátos nevelési igényű gyermekekre

            A fejlesztés tehát az után kezdődik, miután a gyermek beilleszkedett a csoportba, jól érzi magát, alapvetően derűs, vidám légkör veszi körül, megismerkedett a felnőttekkel és a gyerekekkel, azaz bátran, biztonságosan mozog az őt körülvevő környezetben.

            A gyermekek gondozása az óvodai nevelőmunka alapvető feladata; olyan sajátos nevelési feladat, melynek színvonalas megvalósítása nemcsak a gyermek személyiségének fejlesztését alapozza meg, de lehetővé teszi annak a kedvező környezeti hatásnak a kialakulását, ami a gyermek további fejlődéséhez nagymértékben hozzájárul.

 

 

A gondozás és az egészséges életmódra nevelés feladatai:

□       A gyermekek élettani szükségleteinek megfelelő napirend kialakítása

□       Folyamatos tízóraizás

□       A nap azonos időpontjában változatos, egészséges táplálkozás biztosítása kultúrált körülmények között

□       Testápolási szokások kialakítása /kéz-, fogmosás, fésülködés, orrtörlés/ Különösen nagy gondot fordítunk a hátrányos helyzetű és az etnikai kisebbséghez tartozó gyerekek személyi higiéniájára.

A sajátos nevelési igényű gyermekekre, fejlettségi szintjüknek megfelelő egyéni haladási ütem biztosítása.

□       Az óvoda és a család egészségnevelő feladatainak összehangolása

□       Testi szükségletek kielégítése /WC-zés, ivás bármikor/

□       Célszerű, réteges ruházat, zárt benti cipő előtérbe helyezése

□       Az ebéd utáni pihenés nyugodt körülményeinek biztosítása

 

 

Feladataink a gyermeki szükségletek kielégítésében:

1. Az egészséges óvodai környezet megteremtése

2. A nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes óvodai légkör kialakítása

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

1. Önállóan használja a wc-t.
2. Vigyáz a mosdó rendjére.
3. Önállóan mos kezet, használja a körömkefét.
4. Önállóan mos fogat, a fogápoló szereket tisztán tartja.
5. Szükség szerint használ zsebkendőt.
6. Ügyel az étkező asztal esztétikus rendjére.
7. Helyesen használja az evőeszközöket.
8. Mozgása harmónikus, összerendezett.
9. Szokásává vált a rendszeres, gondos tisztálkodás.
10. Helyesen megfelelő sorrendben öltözik, vetkőzik ,ruháját rendbe rakakja.

/A sajátos nevelési igényű gyermekek részére  a kidolgozott programban található 6.sz. melléklet/

2. A tevékenységek szerepe a nevelési cél elérésében

            A gyermek személyisége és a tevékenysége kölcsönösen egymásra hatva fejlődnek.

 

l. A gyermek tevékenykedő lény. Személyisége komplex tevékenységek által fejleszthető a leghatékonyabban.

 

A gyermeki tevékenység fogalma összefoglalható az alábbiakban:

a)      Valamilyen belső szükséglet kielégítésének vagy külső követelmény teljesítésének eszköze

b)      Képesség felhasználás, képességfejlesztés eszköze

 

2. A nevelő hatás belső - a tevékenység tartalmából eredő - feltételei

 

a)      Az egyén számára érdekes, a csoport számára fontos, hasznos  tevékenység legyen /aminek hasznosságát egyre szélesebb közösség ítélheti meg/

b)      A célkitűző és a célmegvalósító tevékenység egysége érvényesüljön

c)      A tevékenység és az eredmény kölcsönös feltételezettsége biztosítva legyen /csak a végigvitt, befejezett tevékenységnek van élményereje/

d)     A tevékenységrendszer teljessége zavartalan legyen kettős szempontból:

□       elégítse ki a gyermekek akciószükségletét

□       -oldja meg az adott gyermekközösség valamennyi feladatát /az önkiszolgálástól a csoportélet kialakításáig - a csoportélet kialakításától a környezet formálásáig/

 

 

 

 

 

3. A nevelő hatás pedagógiai feltételei:

 

a)      A tevékenység pedagógiai előkészítése /ráhangolás, tudatosítás, stb./ közös feladata az óvodapedagógusnak, az egész óvodai környezetnek.

b)      A tevékenység pedagógiai megszervezése részünkről nagy tapintatot igényel /semmit se végezzünk el a gyermekek helyett, de mindenben segítsünk, amikor arra szükségük van a gyermekeknek.

c)      A tevékenység pedagógiai értékelése ugyancsak alapvető feladatunk. A siker, a sikertelenség okai, a jól vagy rosszul megválasztott tevékenységi mód, az együttműködés megléte vagy hiánya, stb. lehet az értékelés kiinduló alapja.

 

 

4. A személyiség felfogható az egyénre jellemző tevékenység hierarchiaként :

 

             A gyermekek számára megadjuk a lehetőséget az önállóan megválasztott belsőből fakadó tevékenységre. A gyermeki tevékenység szervezésekor figyelembe vesszük a 3-7 éves korú gyermekek tevékenységének jellemzőit. A 3-7 éves korú gyermeket tevékenységi vágy jellemzi. Bármilyen mozgás, cselekvés, változás felkelti a gyermek figyelmét és utánzásra ösztönzi. A megismerési vágy a kíváncsiság életkori sajátossága az óvodáskorú gyermeknek. A gyermek tevékenysége gyakran változik, minél kisebb a gyermek, annál gyakrabban változtatja tevékenységi formáit.  Ennek következtében egy adott tevékenység általában rövid ideig tart és nincs mindig összhangban a kitűzött céllal.

            Tudjuk, hogy az életkor és az egyéni adottság nagymértékben meghatározzák a gyermeki tevékenység minőségét és mennyiségét, tehát ezt figyelembe véve segítjük elő a tevékenységek minél szélesebb kibontakoztatását a csoportban. A 3-7 éves korú gyermek életmegnyilvánulásaiban nem különülnek el élesen a különböző tevékenységek. A gyermek számára a játék lehet munka is és fordítva. A közösségért végzett feladat lehet játék, esetleg a szabadidő kellemes eltöltése.

 

 

 

 

Feladataink a tevékenységek megszervezésében:

 

□       Biztosítjuk minél változatosabb többfajta tevékenység egyidőben történő gyakorlásához a megfelelő feltételeket. /idő, hely, eszközök, ötletek/

□       A tevékenységek megszervezésében támaszkodunk a gyermekek tapasztalataira,  a gyermekek aktuális élményvilágára.

□       Élmények nyújtásával segítjük elő a minél sokrétűbb és minél komplexebb tevékenységformák kialakulását a csoportban. Különös tekintettel a hátrányos helyzetű és az etnikai kisebbséghez tartozó gyermekekre.

□       Igyekszünk elérni, hogy a tapasztalat és ismeretszerzés pozitív érzelmeket váltson ki, váljon élménnyé.

□       Biztosítjuk a gyerekek aktivitását, kiküszöböljük a formális tevékenykedést.

□       Arra törekszünk, hogy a gyerekek életkoruknak megfelelő  tevékenységet folytassanak és abban minden gyerek képességének megfelelő szinten vehessen részt.

□       Beszédhelyzeteket teremtünk. /képolvasás, bábozás, dramatizálás, mesemondás/

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

□       A tevékenységekben többnyire aktívan vesznek részt.

□       A csoport nagy része elfogadja az adott tevékenység által megkívánt magatartási formákat.

□       Másokkal szemben kezdenek figyelmesek, toleránsak lenni.

□       Igyekszenek saját akaratukat alávetni másokénak.

□       Általában képesek másokkal együttműködni, együttdolgozni.

□       Kialakulóban van a tűrő- és konfliktusmegoldó képességük.

□       A sikerélmények erősítik önbizalmukat, bátorságukat.

□       Többségük bátran megnyilatkozik, önálló véleményalkotásra vállalkozik.

□       Alakul döntési képességük.

□       Próbálnak felelősséget érezni a vállalt feladatokért.

□       Képességüknek megfelelően felfogják az alapvető metakommunikatív jelzéseket /öröm, bánat, nemtetszés, elismerés, biztatás, stb./.

/A sajátos nevelési igényű gyermekek részére  a kidolgozott programban található 6.sz. melléklet/

3. A képességek szerepe a nevelési cél elérésében

            A tevékenységközpontú nevelés olyan képességek kifejlesztését jelenti, amelyek a társadalomban létező, elképzelhető pozitív tevékenységek gyakorlásához szükségesek. Végső soron minden alkotó, termelő képesség társadalmilag szükségesnek tekinthető. Az egyéni képesség részben öncél, az önmegvalósítás mértéke, részben a társadalmi létezés eszköze, a társadalmi haladás feltétele, forrása. Ezt a kettős meghatározottságot a pedagógiának nem áll módjában megkerülni, a belső arányokon, a tendenciákon azonban lehet módosítani, az önmegvalósítás és a társadalom érdekeit szolgáló tevékenység teljes vagy részleges egybeesését elő lehet segíteni.

 

 

 

 

 

A tevékenységszervezés és a képességfejlesztés kölcsönös kapcsolatban áll egymással:

A nevelés a társadalmilag szükséges egyéni képességek intenzív fejlesztése. Ebben a minőségében egyszerre több részfunkciót teljesít:

 

A nevelés  - orientáló tevékenység is

                  - tevékenységszervezés is

                  - képességfejlesztés is.

 

            Az első két funkcióval korábban már foglalkoztunk.

Most a harmadik részfunkció sajátosságait és teljesítésének feltételeit nézzük meg közelebbről.

       A lehetséges emberi képességek és tulajdonságok száma szinte végtelen.; ezeket képtelenség lenne áttekinteni és külön-külön formálni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének a nevelés szempontjából kitüntetett képességosztályok.

A társadalmi és egyéni szempontból lényeges képességek két nagy csoportba sorolhatók:

 

1. Az első csoportba tartoznak a kooperációs képességek,

           - együttműködés, összedolgozás képessége

           - az összehangolt közös tevékenykedés, cselekvés képessége

           - az együttes munka képessége, az együttjátszás képessége, egymás kölcsönös  megsegítésének képessége

 

2. A második csoportba tartoznak a kommunikációs képességek.

 

            A kisebbséghez tartozó gyermekekre jellemző genetikailag a muzikalitás, a jó ritmusérzék, mozgás- és tánckészség. Ezek a képességek elősegítik, alapját képezik a beszédfejlesztésnek.

            A sajátos nevelési igényű gyermek érdeklődésének felkeltésében igen fontos elem a nonverbális kommunikáció. A kooperációs készség kialakulásának alapeleme. Az összes érzékszerv bevonásával szükséges a helyes érzékelést, észlelést fejleszteni, ezek magasabb mentális folyamatok kialakulásának első lépcsőfokai. Az  észleléssel igen soros kapcsolatban van a megismerés folyamatában az emlékezet és figyelem. Ezek a tevékenységekkel- tevékenységekben fejlődnek.

A kommunikációs képesség része a nonverbális kommunikáció /nem szóbeli közlés/ hangszín, tekintet, mimika /csodálkozás, értetlenség/ a testtartások.

Fontos a verbális – nem verbális kommunkáció összhangja.

            Az együttműködési és érintkezési képességek jellegét, tartalmát, színvonalát, hatékonyságát, stb. mindenekelőtt az alapul szolgáló tevékenység társadalmisága /közhasznú volta, kulturális színvonala, relációgazdagsága, stb./ határozza meg.

Más szóval: korántsem mindegy, hogy miben kooperálunk, hogy miről kommunikálunk.

 

 

A tevékenység több szempontból is bázisa a képességfejlesztésnek:

 

□       a tevékenység a kifejlesztett képesség forrása /mivel a képességek tevékenység közben fejlődnek/

□       a tevékenység nemcsak forrása, hanem célja is a képességek fejlesztésének / a képesség, meghatározott tevékenységekre való alkalmasság/

□       a tevékenység a képességfejlesztés eszköze / az adekvát képességek csak konkrét tevékenységek által formálhatók/

□       a tevékenység a kifejlesztett képességek felhasználásának, kifejtésének színhelye /a képességek csak meghatározott tevékenységekben nyilvánulnak meg /

 

            A képesség és a tevékenység annyira mély és genetikus kapcsolatban áll egymással, hogy csak a reáltevékenységekre alapozott nevelésnek lehet igazi esélye a sikeres képességfejlesztésre, hiszen minden képesség valamilyen tevékenységre való alkalmasság, és a képességek csak tevékenységekben fejlődhetnek ki és nyilvánulhatnak meg. Ez az általános képességekre is érvényes.

            Nincs olyan általános képesség, amelynek ne valamilyen konkrét tevékenység lett volna az eredeti forrása. A kommunikációra való képességet a gyermek a kommunikáció és a kooperáció egymással összefüggő folyamatában a kommunikácó és kooperáció gyakorlása közben és által szerezheti meg. Ezek kitüntetett képességosztályok, bár nem tartalmazzák az emberi képességek összességét, magukban foglalják azokat a lényegi képességeket, amelyek a tudatos emberi élet folytatásához elsőrendűen szükségesek. Az emberi képességek összessége több emberformáló folyamat, pl. a szocializáció, a művelődés eredményeként jelenik meg. Az előbbiek azonban itt is aktív szerepet töltenek be: szervezik, rendezik, hatékonyabbá teszik, stb. az egyén képességstruktúráját.

 

 

 

 

Feladataink a képességek fejlesztésében:

 

-Folyamatosan biztosítjuk a gyermekek számára, a képességeik kibontakoztatásához szükséges tevékenységek gyakorlásának lehetőségeit.

-Folyamatos megfigyelés útján tiszta képet alkotunk a gyermek meglévő. képességeiről. Ennek ismeretében törekszünk a képességek fejlesztésére.

-A kiemelkedő képességű és részképességek fejlődésében elmaradott gyermekre egyénre szabott fejlesztési terv alapján próbálunk hatást gyakorolni.

-Minden gyermek képességét önmagához - a saját lehetőségeihez - viszonyítva igyekszünk fejleszteni.

- Fejlődési napló vezetése

- Különösen nagy gondot fordítunk a hátrányos helyzetű és az etnikai kisebbséghez tartozó gyerekek képességeinek fejlesztésére többszörös gyakorlási lehetőség feltételeinek megteremtésével.

-  Különösen nagy gondot fordítunk a sajátos nevelési igényű, részképességek fejlődésében elmaradott gyermekre, egyénre szabott fejlesztési terv alapján, minden gyermek képességét önmagához - a saját lehetőségeihez - viszonyítva igyekszünk fejleszteni.

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

a) Teste arányosan fejlett, teherbíró.

Mozgása összerendezettebb, harmonikusabb.

Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes.

b) A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek.

Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik /téri észlelés fejlettsége, téri tájékozottság, testséma kialakulása/

Megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, megnő a megőrzés időtartama.

Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme.

A cselekvő-szemléletes és a képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van.

 

 

 

 

Az egészségesen fejlődő gyermek:

 

Mások számára is érthető formában, megfelelő tempóban, hangsúllyal tudja magát kifejezni. Minden szófajt használ. Tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat.

Végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét.

Ismeri a viselkedés alapvető szabályait.

 

c) A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek: képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival.

□       egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, késleltetni tudja szükségleteit

-feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg: kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet.

 /A sajátos nevelési igényű gyermekek részére  a kidolgozott programban található 6.sz. melléklet/

 

 

III. A TUDATOS FEJLESZTÉS FELTÉTELEI

            A 3-7 éves korú gyermek fejlesztése a nevelési céloknak megfelelően a nevelési folyamatban valósul meg. A nevelési folyamat a környezettel való állandó és szoros kapcsolatban zajlik. A nevelési folyamatban a gyermek spontán fejlődése, érése és  a nevelési céloknak megfelelő tudatos fejlesztése egymást kiegészítve érvényesülnek. A tudatos fejlesztés általunk irányított, befolyásolt, de nem kizárólagosan tőlünk függő folyamat. A társadalmi, gazdasági környezet, a helyi lehetőségek, a gyermekcsoport életkora, összetétele, a szülők igényei mind befolyással vannak a fejlesztés tartalmára. A tudatos fejlesztést az objektív és szubjektív feltételek ugyancsak jelentősen befolyásolják.

 

Az objektív /külső/ feltételek, mint az óvodánk épülete, berendezései, az udvara adottak.

Megfelelő csoportszoba, öltöző, mosdóhelyiségek és udvar áll a gyerekek rendelkezésére.

            Az óvónői önállóság kérdéskörébe tartozik, hogy a meglévő adottságokon belül milyen bútorzattal és hogyan alakítjuk ki az óvoda belső tereit és csoportszobáit. Az objektív feltételek azonban javíthatók. Az elkövetkezendő években törekedni kell az udvari mozgásfejlesztő játékok korszerűsítésére, előnyben részesítve a természetes alapanyagúakat /fából készülteket/.

            Programunk megvalósítását szintén segíti az óvodánk udvarán kialakított nagy egybefüggő játszó és mozgásra alkalmas tér.

Ez nagymértékben elősegíti azt a pedagógiai célunkat, hogy a kooperáció és kommunikácó gyakorlása az egész nap folyamán kölcsönösen és akadálytalanul megvalósuljon.

A sajátos nevelési igényű gyermekek fejlődésének feltétele a megfelelő eszközrendszer kialakítása.

1. A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei

1. Az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése

            A hangsúly az aktív, kétpólusú együttműködésre kerül. Az aktív nevelés tevékenységközpontú és tevékenységre alapozott nevelés. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyermeknek éppúgy lehet véleménye, elképzelése, ötlete, javaslata, mint a felnőttnek.

            Ezt komolyan vesszük és beépítjük a fejlesztési elképzelésünkbe. A gyermeket ugyanis saját környezete, saját tapasztalatai, élményei befolyásolják, amit nem lehet figyelmen kívül hagynunk a nevelés folyamatában, hanem éppen ellenkezőleg ezekre az élményekre, tapasztalatokra szükséges ráépíteni, megtervezni a gyermeki tevékenységet. A fejlesztés során abból indulunk ki, ami a gyermeket körülveszi, foglalkoztatja és érdekli. Ezzel válik lehetővé a gyermek aktivitásának bekapcsolása a nevelés folyamatába.

 

 

2. Az óvodapedagógus modell szerepe

            A tevékenységközpontú óvodai nevelés kulcsfontosságú szereplőnek tekint bennünket a nevelési folyamatban. A gyermek utánzási  hajlamából következően kiemelt azonosulást indukáló szerepünk van. Óvodáskorban, de a későbbi életkorban is a példa a leghatásosabb nevelő erők egyike. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mit és hogyan mondunk, miként viselkedünk, hogyan öltözködünk, stb. Különösen 3-4 éves korban meghatározó a személyiségünk, hiszen kezdetben a gyermek teljesen kritikátlanul, válogatás nélkül utánoz, kizárólag a szeretett és érzelmileg hozzá legközelebb álló felnőtt kedvéért.

 

            Sok múlik tehát azon,  milyen értékeket preferál a gyermek környezete és azon belül elsősorban a család.

Gyakran előfordulnak értékkonfliktusok a család és az óvoda között. Ilyenkor rendkívül tapintatosan és kizárólag a gyermek érdekeit figyelembe véve közelítünk a megoldás felé.

            A gyermek óvodai életében átvesszük, átvállaljuk az anya szerepét. A biztonságot és harmóniát sugárzó egyéniségünkkel hatunk a gyermeki személyiség fejlődésére. Ezért gondoljuk azt, hogy a gyermek harmónikus fejlesztésének alapkövetelménye abból indul ki, hogy a gyermek-felnőtt kapcsolat alapja és mintája egész gyermekkoron át a gyermek-szülő viszony. Ebben a kapcsolatban napközben helyettesítjük az anyát. A biztonságérzet egyik biztosítéka a testi kapcsolat, az ölelés szorossága.  Az óvodában még 6-7 éves korban is igénylik a gyerekek a gyakori simogatást, szeretgetést, ölelést. A gyermek és az óvodapedagógus aktív együttműködése a felnőttől is másfajta beállítódást, viselkedést igényel. El kell fogadni, hogy nemcsak mi irányítjuk a gyermeket, hanem a gyermek is hat ránk. Kapcsolatunk aktív és kölcsönös. Ez a pedagógusi magatartás feltételezi az önállóság, rugalmasság, döntési képesség, helyzetfelismerő képesség meglétét. Tudomásul kell vennünk, hogy olyan nevelő képes a gyermeket az életre, az önálló gondolkodásra serkenteni, aki maga is rendelkezik ezekkel a képességekkel.

A sajátos nevelési igényű gyermekek estében a megfelelő speciális szakember / gyógypedagógus, logopédus, gyógytornász / segítségének igénybevétele szükséges a megfelelő fejlesztés segítése érdekében.

 

 

3. Az óvónő és a dajka együttműködése

            A dajka jelenléte és a szerepe az óvodai nevelésben a nevelés folyamatában fontos. A tevékenységközpontú óvodai program feladatainak megvalósítása érdekében a dajkát munkánk közvetlen segítőjének tekintjük. A dajka egyike a gyermeket nevelő felnőttnek, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus, magatartásával, teljes lényével, beszédstílusával, öltözködésével hatást gyakorol a kisgyermekre.

            Tisztelje a gyermeket, a szülőt, kapcsolataira a tapintat, az elfogadás legyen jellemző. A tudomására jutott pedagógiai információkat titokként kezelje. Nevelési kérdésekben az érdeklődő szülőket tapintatosan hozzánk irányítsa.

Ahhoz, hogy a nevelési folyamatban részt vehessen, megfelelő tájékoztatásra  van szüksége az óvoda, az adott csoport óvodapedagógusai nevelési elképzeléseit illetően. / gondozási feladat, étkezés/

 

Az együttműködés konkrét feladatainak megbeszélése nevelési év elején, a tervciklusok értékelése, valamint napi kapcsolat formájában valósul meg, mely a következőkre terjed ki.

A sajátos nevelési igényű gyermekek különleges gondozási feladatokat, figyelmet, törődést igényelnek. Ezekre szükséges a megfelelő felkészítés a speciális szakemberek segítségével , a konkrét feladatok folyamatos óvónői odafigyelést igényelnek.

 

Szervezési feladatok a gyermekek napirendjéhez kapcsolódóan:

□       teremrendezés

□       a játékhoz, a gyermekek munkatevékenységéhez kapcsolódó teendők csoportszobában, udvaron

□       öltözőben való segítségnyújtás módja

 

Étkezéssel kapcsolatos feladatok:

□       étkezési feltételek biztosítása

□       a gyermekek önkiszolgálásában hogyan működjön közre

□       beteg gyermek esetén mi a teendője

 

Munkavédelmi feladatok

 

Balesetvédelmi teendők

 

Takarítási feladatok:

□       az óvoda helyiségeinek, valamint udvarának tisztántartásával kapcsolatos feladatok megbeszélése

□       a gyermekek eszközeinek tisztán tartása, fertőtlenítése

 

Munkájuk járuljon hozzá az óvodai nevelés eredményességéhez.

 

 

4. A környezetben élők hatásai: az óvoda kapcsolatai

Az óvoda és a család kapcsolatában legfontosabb kapocs a gyermek, az ő érdekei határozzák meg az együttműködés formáit és tartalmát. Kapcsolatot tartunk azokkal az intézményekkel, amelyek az óvodába lépés előtt, az óvodai évek alatt és az óvodai évek után meghatározó szerepet töltenek be a gyermekek életében. Helyi körülményeinket számba véve az óvodánk az első intézmény, mellyel a család kapcsolatba kerül. Fontosnak tartjuk, hogy példát mutassunk, felébresszük a felelősségérzetet a gyermekek iránt, valamint nevelési értékeket közvetítsünk. Csak a családdal együtt, a családi nevelés funkcióját erősítve tudjuk nevelő szerepünket betölteni. Ezért engedünk minél nagyobb bepillantást a szülőknek az óvodai nevelés minden területébe.

            Az együttműködés egyenrangú nevelőtársi viszonyban, a jó partnerkapcsolatban valósul meg. Alapja a kölcsönös bizalom és segítségnyújtás.

 

 

A kapcsolattartás formái:

 

□       napi találkozások

□       szülői értekezletek: októberben és februárban /évente 2 alkalommal/

□       nyíltnapok: januárban 2 nap, májusban l nap

□       óvodai ünnepély

□       alkalmanként írásos anyag

 

            A napi találkozásokon a gyermekekkel, a neveléssel és az aktuális feladatokkal kapcsolatos legfontosabb halaszthatatlan információkat beszéljük meg a szülőkkel.

A szülői értekezletek témáját mindig az adott nevelési év aktualitásai határozzák meg.

            Leendő óvodásaink szüleit arra ösztönözzük, hogy gyermekeikkel együtt ismerkedjenek az óvodával, óvó nénivel, óvodás társaikkal.

Segítjük őket abban, hogy felkészülhessenek az óvodai életre.

 

Formái:

□       óvodai beíratás

□       ismerkedési délelőtt - júniusban

□       előzetes családlátogatás - augusztus hónapban

 

            Intézményünkben a szülői munkaközösség képviseli a családok érdekeit.

A szülői munkaközösség segít bennünket a Télapó, Farsang, stb. szervezésében.

Amennyiben a szülők igénylik, megszervezzük az óvodában a hitoktatást l6 óra után.

            Az óvoda és az iskola együttműködésében alapelvként fogadjuk el, egymás munkájának ismeretét és megbecsülését, az iskolába lépés zavartalanságának biztosítását. Nyíltság, őszinteség, a hibák közös feltárása alkotó elemei munkánknak.

Feladat: A helyi nevelési programok kölcsönös megismerése.

 

 

A kapcsolattartás formái:

 

            Tapasztalatcserék, kölcsönös látogatások, ünnepélyen, szülői értekezleten való részvétel mindkét fél részéről.

 

            Óvodásaink lehetőség szerint részt vesznek a Művelődési Ház által szervezett programokon.

A kínálatból körültekintően, a gyermekek életkori sajátosságait, a gyermekek érdekeit, valós szükségleteit figyelembe véve válogatunk.

A könyvtárlátogatás nevelje a gyerekeket arra, hogy óvni, szeretni kell a könyveket, folyóiratokat. Tanulják meg a kölcsönzés módját.

Jó a munkakapcsolatunk a M.P. Szakszolgálat Nevelési Tanácsadó és Beszédjavító Tagintézmény Polgár/ a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztéséhez speciális szakemberek segítsége /

 

 H.B. megyei Pedagógiai Intézettel.

 

Szolgáltatásaiknak igénybevétele intézményünk részéről a tényleges szakmai szükségletnek megfelelően történik.

 

Folyamatos a munkakapcsolatunk a fenntartás, irányítás érdekében:

- Általános Iskola Igazgatóságával

- Községi Önkormányzat  Polgármesteri Hivatalával

Gyermekvédelmi szakszolgálattal

 

            A Kisebbségi Önkormányzat megalakult községünkben. Keressük a kapcsolatfelvétel lehetőségét.

Szoros, folyamatos együttműködés szükséges továbbra is a Községi háziorvossal, védőnővel, a gyermekek egészségkárosodásának megelőzése illetve annak korrigálása érdekében. A komplex egészségügyi vizsgálat járuljon hozzá, hogy a gyermekek kellő fejlettséggel menjenek iskolába, segítse egészségük megóvását.

 

 

 

 

 

IV. A FEJLESZTÉS TALTALMA

            Meggyőződésünk, hogy a tevékenységek által nevelődő gyermek felnőve aktív részese lesz saját természeti és társadalmi környezete kialakításának. Éppen ezért a tevékenységközpontú óvodai nevelés tartalma a tevékenységeken keresztül jut érvényre és a nevelési folyamat négyes feladatrendszerén keresztül valósul meg. A négyes feladatrendszer elemeit a nevelés foglalja keretbe. A feladatrendszer elemei a gyakorlatban nem különülnek el egymástól.

 

 

A feladatrendszer elemei:

 

1. Játék és tanulási tevékenység

2. Társas és közösségi tevékenység

3. Munkatevékenység

4. Szabadidős tevékenység

 

            A feladatrendszer elemei egymást átszőve érvényesülnek és valamennyien együtt jelentik az óvodáskorú gyermek nevelésének tartalmát.

Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a gyermek életmegnyilvánulásaiban sohasem különülnek el a különböző tevékenységek, azok komplex módon, egymást kiegészítve jelennek meg. Természetes tehát, hogy a feladatrendszer elemei mereven nem választhatók el egymástól, mint ahogy a tevékenységek is összefüggenek egymással. A gyermek számára egy adott tevékenység mint pl. a sepregetés éppúgy lehet játék és munka is, mint ahogy beletartozhat a közösségi tevékenységek körébe, hiszen másokért, másokkal együttműködve végezheti. Pontosan ez az oka annak, hogy a nevelés tervezésekor nem szedhetjük szét a feladatrendszer elemeit, hanem egységben gondolkodva a tervezett tevékenységekből kiindulva kell a tervezést átgondolnunk. Miután a tanulást a nevelés részének tekintjük, ezért a nevelés és a tanulás tervezésében is a komplex gondolkodásmód, az egymáshoz való kapcsolódás és nem a nevelési területek szétdarabolásának szándéka vezeti gondolatainkat.

1. Játék és tanulási tevékenység

            A játék a 3-7 éves korú gyermek alapvető, mindennapjait átszövő tevékenysége. A játék nemcsak azért kitűnő talaja a fejlesztésnek,  mert általa szinte észrevétlenül tanul a gyermek, hanem azért is, mert a játékban kiélheti, kipróbálhatja, feldolgozhatja és gyakorolhatja az életben előforduló szituációkat, az őt érő élményeket. Ugyanakkor módokat kaphat bizonyos élethelyzetekben való viselkedésre, megnyugodhat, kiélheti szorongásait, problémáit és újraélheti kellemes élményeit. A környező világról, sőt a világegyetem egészéről is a játékon keresztül közvetíthetjük a legtöbb ismeretet a kisgyermek felé.

            A játék tehát olyan komplex tevékenységforrás, melyet  tudatosan felhasználunk a nevelés folyamatában céljaink eléréséhez. Tudatosságunk természetesen sohasem irányulhat a gyermekre, hiszen kitalált és erőltetett úgynevezett "játékos módszerekkel" nem helyettesíthető a gyermeki tevékenység. A gyermeki tevékenységet - különösen a játékban - nem szabad szűken értelmeznünk. A játéktevékenység tág értelmezése lehetővé teszi, hogy nemcsak a tárgyi manuális, vagy mozgáshoz kapcsolt tevékenységeket ismerjük el, hanem a "szellemi alkotást" is tevékenységként fogjuk fel a játék során. A gyermek gondolatban megalkotja, kitalálja a játék szereplőit és bármilyen eszközzel vagy tárggyal helyettesíti azokat. Minden gyermeki tevékenység beleértve a játékot is - felosztható spontán és általunk irányított tevékenységre. Nagyon fontosnak tartjuk olyan hangulatok, ingerek, tárgyi lehetőségek megteremtését, melyeknek hatására a gyermekek spontán játéka, tevékenysége önmagától beindul. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs szükség általunk kezdeményezett vagy irányított játéktevékenységre, hiszen köztudott, hogy 3 éves kor táján még kifejezetten igényli a gyermek a felnőttel való együttjátszást. Csupán a helyes arányok megtalálására figyelünk.

 

 

Folyamat ismertetése

 

            A játékfajták legjellemzőbb megjelenési szintjei 3-4; 4-5; 5-6-7 éves korban gyakorlójáték, szerepjáték, építő-, konstrukciós játék, szabályjáték, barkácsolás, dramatizálás - bábozás, udvari játéklehetőségek, az óvónő játéka a gyerekekkel.

            A nevelési folyamat intenzív képességtermelő jellege ugyanis alapvetően attól függ, hogy milyen szélességben és mélységben képes az óvoda a gyermeki öntevékenység rendszerét kiépíteni. A játékon belül meghatározott eredmény elérését célzó öntevékenység a legfőbb biztosíték arra nézve, hogy az öntevékenység az önfejlődés, az önfejlesztés motívumait, képességeit és készségeit is létrehozza.

Jót és jól játszani - ez a gyermek dolga az óvodában.

            Feladatunk megfigyelni a gyermek játékát, felhasználjuk azt saját nevelési céljaink elérése érdekében és szükség esetén indirekt módon befolyásoljuk.

            A játék kicsiben maga az élet; az amit a kisgyermek felfog és rekonstruálni képes az őt körülvevő világból. Éppen ezért az életre nevelés is a játékból indul ki és a játék segítségével teljesedhet ki. A tevékenységközpontú program alapelve, hogy minél több időt, alkalmat és lehetőséget biztosítsunk a gyermekeknek az elmélyült játékra. A játéktevékenységhez szükséges feltételeket, ötleteket és eszközöket azonban mi biztosítjuk.

 

            Külön szót érdemel az élmények szerepe a gyermek játékában.

Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a cigánygyermekek minél több érzelemgazdag élményhez jussanak. Az élmény, legyen az a gyermek egyéni élménye, amelyet a családból, a környezetéből hoz az óvodás, vagy legyen az az óvodai társakkal átélt élmény, rendkívüli jelentőséggel bír az életre való felkészítés folyamatában.

            A különböző szituációk megteremtése, az élménynyújtás, tudatos, átgondolt munkánkat feltételezi. Indirekt módon így lehet a gyermeki világot befolyásolni. Természetesen a gyermek spontán élményszerzése éppen olyan fontos, mint az általunk irányított, megtervezett. A lényeg, hogy a gyermekek élményeiket tevékenységekben éljék meg. A gyermek spontán szerzett élményei és tapasztalatai kellő figyelmet kapnak óvodánkban.

            A tevékenységközpontú óvodai nevelés nemcsak feltételezi, hanem el is várja az ilyen irányú figyelmünket, érzékeny reagálókészségünket. Ilyen pedagógiai alaphelyzetben már valóban nem lesz mesterkélt és erőltetett a gyermekek képességeire építve, azt alapul véve fejleszteni az egyént éppúgy, mint a csoportot.

A játék tehát, mint az óvodáskorú gyermek alaptevékenysége olyan lehetőséget jelent számára, amit tudatosan felhasználunk a gyermekek fejlesztése érdekében. Legfőbb célkitűzéseinket szem előtt tartva olyan tulajdonságok fejlődhetnek ki a gyermekben a játék folyamatában, ami később a társadalomba való beilleszkedését nagymértékben elősegítheti. Gondoljunk például a társakkal való együttjátszás kialakulására, vagy a játékon belüli önállóságra, a másik gyermek játékának tiszteletben tartására, a kezdeményezőkészség kibontakoztatásának lehetőségeire, vagy olyan tulajdonságok szükségességére, mint a mások mozgósításának képessége vagy az alá-fölérendeltségi viszonyok önkéntes kialakítására egy-egy játékszituációban. Beszélhetünk azokról a nagyon is demokratikusan, a gyermekközösség elfogadott belső törvényszerűségei szerint kialakított játékon belüli szerepelosztásokról is, melyek a szerepjátékot a társadalmi gyakorlatban tapasztalható szituációk előzményeivé avatják.

 

 

Feladataink a játékkal kapcsolatban:

 

□       Nyugodt légkört biztosítunk az elmélyült játékhoz.

□       A napirenden belül elegendő időt és helyet biztosítunk a játékhoz.

□       A játékhoz szükséges eszközöket folyamatosan biztosítjuk.

□       - Ötleteket, lehetőségeket, helyzeteket teremtünk a sokszínű játék kialakulásához.

□       Az egyéni élményeken túl, a közös élményszerzési lehetőségeket kihasználjuk a játék fejlesztése érdekében.

□       A gyermeki játék önállóságát tiszteletben tartjuk. 

□       Szükség esetén bekapcsolódunk a játékba, együttjátszunk. a  gyermekekkel.

□       Különös tekintettel a hátrányos helyzetű és az etnikai kisebbséghez tartozó gyerekekre.

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

1. Alkalmazkodik a játék szabályaihoz.
2. A játékhelyzetekben újraalkotja a felnőttek tevékenységeit.
3. Társaival a játék során cselekvéseit összehangolja.
4. A barkácsolás természetes része a szerepjátékának és a szabadidős tevékenységének.
5. A játékhoz készített eszközöket felhasználja további játékai során.
6. Képes megérteni és elfogadni játszótársai elgondolásait.
7. le tud mondani egy-egy kedves játékszerről.
8. Képes szerepvállalásra és a szerepek elosztására.
9. Képes szerepjátékok megszervezésére, és a szabadidős tevékenységek megválasztására.
10. A játék témát napokon keresztül folytatja társaival.

 

            A játék és a tanulás teljes mértékben összekapcsolódik óvodáskorban. A gyermek esetében a tevékenységi vágy ösztönöz a tapasztalatszerzésre, a cselekvésre és közben minden pillanatban újabb és újabb felfedezéseket tesz, azaz tanul a kisgyermek. Játék közben, játékosan szinte észrevétlenül tanul, tehát a játék az óvodai tanulás egyik legfontosabb színtere, de nem kizárólagosan az. A játékon belül a motoros,  a szociális és a verbális tanulás összefonódik, komplex formában jelenik meg. Az óvodai tanulás azonban szélesebb értelmű annál, hogy csupán a játékkal való összefüggésein keresztül értelmezzük. A nevelési folyamat egésze, azaz valamennyi pillanata alkalmas arra, hogy erőltetés nélkül spontán vagy irányított módon tanuljon a kisgyermek. A tanulás természetesen csupán része a nevelési folyamat egészének. Legfőbb célkitűzésünk, hogy egyszerre, egyidőben kevesebbet, de minőségében és használhatóságában mégis több ismeretet kapjanak a gyermekek. A több érzékszervet igénybe vevő tapasztalás és a sokoldalú cselekedtetés mindennél fontosabb a 3-7 éves korú gyermek fejlődésének szempontjából.

 

            Ezt nem lehet kiváltani, vagy helyettesíteni az egyoldalú intellektuális fejlesztéssel, aminek jelentőségét elismerjük, ám mértéke és hatása alatta marad a tevékenységek általi fejlesztésnek. A közvetlen környezet folyamatos megismerése, az érzékelés és a többoldalú tapasztalatszerzés azért központi kérdése a tanulási folyamatnak, mert szerintünk kevesebbet, de azt jobban, alaposabban, több oldalról megközelítve kell a gyerekek számára közvetítenünk és velük együtt átélnünk. Miután a gyermek a világot komplex módon érzékeli, észleli és éli meg, ezért a tanulás során is ebből kívánunk kiindulni. Ez az oka annak, hogy komplex foglalkozások rendszerén keresztül jut el a gyermekhez az, ami számára a világból megismerhető, befogadható ismeretet, tapasztalatot jelent.

            Egyáltalán nem mellékes az a szempont sem, hogy azok a tanulási tapasztalatok, melyeket óvodáskorban szereznek a gyermekek hatással lehetnek az iskolai tanuláshoz való viszonyukra is. Nem mindegy milyen érdekeltség fejlődik ki a gyermekben a tanulással kapcsolatban, hiszen már kialakulnak annak csírái, hogy később örömmel tanul-e a gyermek. Képes lesz-e saját motiváltságból kiinduló erőfeszítésre a tanulás során. Ennek a belső motiváltságnak a kialakítását kezdjük meg az óvodában. A tanulási tevékenység esetén is azt szeretnénk elérni, hogy örömmel és önként vegyen részt ebben a folyamatban a gyermek, ne csupán külső motiváció /jutalom/ késztesse erre. A cél az, hogy megfelelő színvonalú feladatok elé állítsuk a gyermeket. Természetesen minden gyermek esetében képességeinek megfelelő feladatokról van szó. A követelményeket az egyéni teljesítőképességhez kell mérni. A sikerélmények erősítik a gyermek önbizalmát és bátorságot adnak neki az újabb, nehezebb problémák megoldásához. A sorozatos kudarcok ellentétes hatást váltanak ki. A gyermek bátortalanná, félőssé, visszahúzódóvá válik, alulértékeli önmagát és alatta marad saját teljesítőképességének.

             Szerepünk tehát itt is kiemelkedő abban, hogy milyen feladat elé állítjuk az egyes gyermekeket, mennyire vagyunk képesek megismerni és fejleszteni a gyermeket egyéni adottságainak figyelembevételével.

 

 

A tanulás a következő formákban valósul meg:

 

□        Utánzásos, minta- és modellkövetéssel sajátítják el a gyerekek a foglalkozások normáit, az eszközök használatát, az egymás iránti viszonyokra vonatkozó szabályokat, szokásokat. Ezért fontosnak tartjuk a helyes megnyilvánulásaik megerősítését és a cselekvéses, nonverbális és verbális megnyilatkozásainkkal pozitív példa adását.

□        Játék- és szabadidőben sokszínű tevékenységek biztosításával módot nyújtunk a spontán tapasztalatszerzésre. Az így szerzett ismereteket figyelemmel kísérjük, foglalkozásainkon építünk rájuk.

□        Szabad teret engedünk a gyerekek próbálkozásainak, fejlesztjük önállóságukat, hogy képesek legyenek a felfedező tanulásra, gyakorlati probléma- és feladatmegoldásra az óvodai élet minden területén.

□        A gyerekek kérdéseire épülő ismeretszerzését kíváncsiságuk kielégítésével, verbális aktivitásuk, kedvük fokozásával segítjük elő. Hiányos tapasztalataikat pótoljuk, a meglévőket gazdagítjuk, az emlékezetüket fejlesztjük a kérdezési kedvük kibontakoztatásának érdekében.

□        Az óvodapedagógus által irányított megfigyelések, tapasztalatszerzések séták, kirándulások alkalmával és a szervezett komplex foglalkozások keretében valósulnak meg.

□        Az óvodapedagógus által kezdeményezett tanulás kötött vagy kötetlen szervezeti formában történik. Kötött formában: testnevelés. A foglalkozásokon differenciált feladatok adásával igyekszünk megoldani az eltérő képességű gyerekek egyidejű foglalkoztatását.

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

1. Az egyszerű feladatokat megérti.
2. Ha a helyzet megkívánja, kivárja amíg rá kerül a sor.
3. Érdeklődik környezete tárgyai, jelenségei és ezek összefüggései iránt.
4. Feladatai végrehajtásában kitartó.
5. Szándékos figyelmének időtartama életkorának megfelelő.
6. Él benne az iskola, a tanulás iránti vágy.
7. Tevékenységének értékelését elfogadja.
8. Képes a már elsajátított ismeretek szándékos felidézésére.
9. Munkatempója, feladattartása életkorának megfelelő.
10. Irányított tevékenység során megfelelő magatartást tanúsít.

 

 

Feladataink a tanulással kapcsolatban:

 

□        Értelmi képességeket fejlesztünk /érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás/.

□        A gyermek megismerési vágyát, kíváncsiságát, sokoldalú érdeklődését kielégítjük.

□        Lehetőséget kínálunk a gyermek számára olyan szituációk átélésére, ahol megismerik a felfedezés, a kutatás örömeit.

□        A gyermekek egyéni érdeklődésének megfelelő tevékenységeket biztosítunk.

□        A gyermekek önállóságát, figyelmét, kitartását, pontosságát, feladattudatát fejlesztjük.

□        Olyan tapasztalatok szerzéséhez nyújtunk segítséget a gyermeknek, amelyben saját teljesítőképességét is megismerheti.

□        Különös figyelmet fordítunk a hátrányos helyzetű és az etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek fejlesztésére.

□        Lehetőség szerint homogén csoportok kialakítására törekszünk, de nem zárkózunk el a vegyes csoportok kialakításától sem.

2. Társas, közösségi tevékenység

            A gyermekkel szemben támasztott két fő követelmény: tanuljon meg másokkal érintkezni és együttműködni. A kooperációs és kommunikációs képességek pedagógiai szempontból sikeres formálásnak legfontosabb feltétele, hogy a tevékenység - társadalmi és egyéni - értéktartalma és hasznossága nyilvánvaló, felismerhető, tudatosítható, átélhető legyen.

            Az együttműködési és érintkezési képességek jellegét, tartalmát, színvonalát, hatékonyságát, stb. mindenek előtt az alapul szolgáló tevékenységek társadalmisága /közhasznú volta, kulturális színvonala, relációgazdagsága, stb./ határozza meg.

            Pedagógiai programunk négyes feladatrendszere megfelelő bázist nyújt a kooperációs és kommunikációs képességek kifejlesztéséhez. A társas és közösségi tevékenységek állandó gyakorlás által történő kifejlesztése rendkívüli fontossággal bír a társadalmi gyakorlatra való általános felkészítés, azaz az életre nevelés szempontjából.

            Pedagógiai programunk a gyakorlat szükségleteiből kiindulva vezeti le a társadalmi követelmények rendszerét. A tulajdonságok, a képességek, a készségek, a szükségletek olyan rendszerét formálja, amelynek segítségével a gyermekek részvétele a napi életben /társadalmi gyakorlatban/ egyszerűbbé, könnyebbé, gyorsabbá válik. A társadalom élete, a társadalmi gyakorlat pedig jórészt a társas és közösségi kapcsolatok keretén belül zajlik. Nagyon fontos feladatunk már az óvodában tudatosan törekedni a közösségben zajló folyamatok, a társas kapcsolatok és a közös tevékenység kibontakoztatására. Mindez természetesen nem jelenti az egyén fejlesztésének mellőzését.

 

            A jó közösséget mindig egyéniségek alkotják, mégpedig olyanok, akik egyéni akaratukat, ambícióikat, vágyaikat képesek a közösség keretein belül is megvalósítani. Az élet is ilyen. Bizonyos korlátok között kiélhetjük magunkat, azaz nekünk éppen úgy szükséges alkalmazkodnunk másokhoz, ahogyan mások is alkalmazkodnak hozzánk. A cél az, hogy a lehetőségeink között a legtöbbet hozzuk ki egyéniségünkből, ezzel gazdagítva a közösséget. Minden gyermek egyéniség, akinek lehetőséget biztosítunk személyisége pozitív és széleskörű kifejlődéséhez.

            A társas és közösségi kapcsolatok kialakítása a tevékenység bázisára támaszkodva a teljes nevelési folyamatot átfogja. Az óvodai csoport, az óvodai közösség sikeres formálása esetén a társadalom számára igen hasznos közösségi érzés, közösségi tudat és magatartás mellett mások megbecsülése, a közös szokások kialakulása, a hagyományok tiszteletben tartása, sőt a csoport közvéleménye is kialakul.

            A csoportban elfogadott normák befolyásolják a gyermekek cselekedeteit. Ha mindehhez még nyitott légkör, demokratikus és szeretetteljes irányítás társul, akkor tág teret nyitunk a gyermekek önállósága, tenniakarása és döntési képességének kibontakoztatása irányában. A nevelőközösség szerepe ebben a folyamatban meghatározó.

 

            A nevelőközösség belső tartása, gyermekszeretete, kivívott tekintélye és világos, pontos, tudatos, célirányos nevelő tevékenysége nélkül az elképzelt gyermekközösség kialakítása nem sikerülhet.

            Az óvodai gyermekközösség kialakítása a tevékenységek rendszerén keresztül valósítható meg. Az óvodában minden tevékenységnek a gyermek egyéni örömén túl a közös élményt is kell erősítenie. A társas kapcsolatok, a közös munka, az együttjátszás és a komplex foglalkozások rendszere is az együvé tartozás érzését erősíthetik, ha tudatosan igyekszünk ezt létrehozni. A lényeg, hogy a tevékenykedtetés sokszínű, változatos legyen, és a tevékenykedtetésen legyen a hangsúly. Mindent kipróbálhasson a gyermek, kivételt csak a testi és szellemi épségét veszélyeztető tevékenységek képeznek. A közösségi szokások kialakítása pedig a tevékenységek végzését segítse, a gyermekek cselekedeteit irányítsa. A szokások tegyék lehetővé, hogy az egyik gyerek ne zavarja a másikat a tevékenység végzése közben, a szokásrendszer tegye lehetővé a gyermekek közötti jobb együttműködést, egymás tevékenységére figyelést, vagy a közös tevékenység során kialakuló viták lerendezését, stb.

Az alapvető szokások alakítására a gyermekek óvodába lépésétől kezdve odafigyelünk. Az óvodai évek alatt azok finomítására, fejlesztésére törekszünk.

 

□       Óvodán belül minden felnőttnek, gyereknek köszönjenek.

□       A csoportszobába lépve köszönjenek a felnőtteknek és azoknak a gyerekeknek, akikkel játszani kezdenek.

□       Ha észreveszik, hogy a csoportba vendég érkezett, köszönjenek neki és hellyel kínálják.

□       Ha felnőttek vagy társaik beszélnek hozzájuk hallgassák végig.

□       A csoportszobában ne hangoskodjanak és ne szaladgáljanak.

□       Ha valamivel nem játszanak tovább és társai sem kérik a játékot tegyék a helyére.

□       Ha valamit elkérnek és kapnak valamit köszönjék meg.

□       Ha valamit leejtenek, vegyék fel.

□       Vigyázzanak a játékokra, könyvekre, bútorokra.

□       Úgy játsszanak, hogy társaikat ne zavarják.

□       Szóljanak, ha a csoportszobából ki akarnak menni /öltöző, WC, másik csoport/.

□       Ügyeljenek környezetük rendjére, tisztaságára.

□       Segítsenek a kisebbeknek.

 

            Nem fegyelmezni, hanem tevékenységgel és az ehhez szükséges hellyel, eszközzel segítjük a gyermekeket abban, hogy minél nagyobb önállóságra tegyenek szert óvodai életük során. A helyes szociális viselkedés megtanulásának színtere az óvodai csoportközösség. A felnőtt és gyermek között nem feltétel nélküli szófogadás, hanem a demokratikus partnerviszony kialakítása a célunk. Ugyanúgy figyelembe vesszük a gyermek jogos kívánságait és igényeit, mint ahogy a gyermektől is elvárjuk a szokások, szabályok betartását. A gyermekek egymás közötti és a felnőttel való kapcsolatában egyaránt a szabadságra, a nyíltságra és az őszinteségre építünk. A közösségben lehetőséget teremtünk az önálló kapcsolatok kialakítására, a különböző nézőpontok megismerésére, a konfliktusok kezelésére és megoldására. Ezek a folyamatok pedig a másokkal szembeni tolerancia kialakulásához vezetnek.

              A társas és közösségi tevékenységek a nevelőmunka egészét átszövik. Ebben a folyamatban talán a legfontosabb időpont az, amikor a gyermek először ismerkedik az óvodával, az óvodai csoporttal.

            A megszokottól eltérő környezet, a szülőktől való elszakadás, az új helyzet sokszor nehéz feladat elé állítja a szülőket és a pedagógust egyaránt. Feladatunk, hogy végtelen türelemmel és szeretettel forduljunk az újonnan óvodába kerülő gyermek felé. Adjunk elegendő időt a beszoktatásra. Biztosítsunk fokozatos átmenetet és tegyük lehetővé a szülővel együtt történő beszoktatást.

 

 

Óvodánkban az új gyerekek beszoktatása következőképpen történik:

 

            Az első találkozásra az óvónővel az óvodában, majd a gyermek otthonában kerül sor. Ez alkalommal beszélünk a szülőnek a folyamatos beszoktatás előnyeiről, de végső soron rábízzuk a döntést, hogy elfogadja-e az általunk felkínált lehetőséget.

Majd az azt követő napokban a gyermek a szülő jelenlétében naponta l-2 órát tartózkodik az óvodában, ismerkedik a környezettel, óvónővel, társaival. Ha viszonylag jól érzi magát az óvodában, javasoljuk a szülőnek, hogy rövid időre próbálja itt hagyni.

            Amennyiben ez az első héten sikerül, sor kerülhet a beszoktatásra a szülő nélkül.

-Arra törekszünk, hogy az anyás beszoktatás gyermekenként lehetőleg egy hétnél hosszabb időt ne vegyen igénybe.

Ennek érdekében a beszoktatás időszakában bátorítjuk a szülőket abban, hogy a gyermekek beilleszkedését segítő számukra fontos, kedves apróbb tárgyakat, játékokat hozzák be az óvodába.

Nevelési év közben az óvónő a gyermekcsoport ismeretében dönt a beszoktatás formájáról.

Végső soron a beszoktatási idő hosszúságát és módját az egyéni szükségletekhez igazítjuk.

            Az óvodánk nyitottsága nemcsak a beszoktatás ideje alatt, hanem óvodáskor végéig biztosítja a szülőknek a nevelőmunkába történő közvetlen betekintést. Ez mindkét fél számára /szülő - óvodapedagógus/ megnyugtató és biztonságot jelentő lehetőség, amit a gyermek érdekében kétoldalúan lehet hasznosítanunk. Éppúgy szükségünk van a nevelőmunkában a szülőktől érkező információkra, javaslatokra, mint fordítva. Az óvodánk nyitottsága, hagyományok teremtésével, nyilvános közös programok, ünnepek segítségével tovább növelhető.

 

 

Feladataink a társas, közösségi tevékenységgel kapcsolatban:

 

□       Biztonságos, nyugodt, félelemmentes óvodai mindennapok biztosítása, amiben lehetőség kínálkozik a gyermekek közötti, valamint a gyermekek és a felnőttek közötti minél gyakoribb kontaktus felvételre.

□       A felnőttekkel és a társakkal kapcsolatos viselkedési szokások kialakítása és gyakorlása természetes szituációkban.

□       A gyermekcsoporton belül az együttműködés, az együttjátszás, együttdolgozás képességének kialakítása és gyakorlása.

□       A konfliktusok kezelése.

□       A társakért, a csoportért érzett felelősségérzet alakítása.

□       A demokratikus szabályok betartásának gyakorlása.

□       Arra nevelni a gyermekeket, hogy megértést és toleranciát tanúsítsanak a társaik irányában.

□       Különös gondot fordítunk a hátrányos helyzetű és az etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek társas és közösségi kapcsolatainak alakítására, építve a közöttük lévő rokoni, baráti kapcsolataikra.

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

1. Ragaszkodik a csoporttársaihoz és a csoportban dolgozó felnőttekhez.
2. Igényli a csoportban kialakult szokásrendszer alkalmazását.
3. A játékszereken megosztozik társaival.
4. Segíti társait a tevékenységekben.
5. Türelmesen meghallgatja a felnőtteket és társait.
6. A csoportba érkező vendégeket szeretettel, udvariasan fogadja.
7. Az udvariassági formák betartásával kommunikál.
8. Érdeklődik társai iránt.
9. Konfliktushelyzetekben társaival egyezkedik.
10. Az általa használt eszközökre képes ügyelni.

 

3. Munkatevékenység

            Az életre való felkészítés nem nélkülözheti a munkatevékenység lehetőségeinek kiaknázását. A munka az óvodás gyermek számára játékos jellegű, gyakran nem is választható szét a játék és munkatevékenység. A munkatevékenység fejlesztő hatását nem vonhatjuk kétségbe. Az értékteremtő munka pedagógiai funkciója nem a szakismeretek gyakoroltatása, hanem a gyermek értékteremtő együttműködési képességeinek fejlesztése. Éppen ez az a terület, ahol az erőfeszítés és az eredmény kapcsolata közvetlenül érzékelhető, belátható, átélhető a gyermek számára. Ez a folytonos visszajelzés a legnagyobb motiváló erő, ösztönző, megerősítő tényező. Nem elsősorban a munka tárgya, hanem megszervezésének módja fejti ki a már említett nevelő-fejlesztő hatást. Itt is érvényes amit a tevékenységről általánosságban elmondtunk: alapvető követelmény az önállóság, az öntevékenység lehetőségeinek megteremtése.

 

 

Óvodánkban a következő munkafajták végzése történik:

 

I.  A gyermek saját személyével kapcsolatos munka

□       önkiszolgálás  /öltözködés, testápolás, étkezés, környezet rendben tartása/

II. A csoport érdekében végzett munka

□       naposság

□       alkalomszerű munka /teremdíszítés, segítés az óvónőnek, egymásnak, megbízatások teljesítése, ajándék készítése/

□       növénygondozás: udvari munka

□       természetsarok

 

            Mindez tényleges munkavégzést, azaz tevékenykedtetést jelent óvodánkban. Ezenkívül minden olyan munka elvégzésében ösztönözzük, segítjük a gyerekeket, amihez kedvük van és testi épségük veszélyeztetése nélkül képesek azt megvalósítani.

A gyermek önkéntességét, nyitottságát, megismerési vágyát, aktivitását, érdeklődését tudatosan igyekszünk felhasználni nevelési céljaink megvalósítása érdekében. A gyermek éppúgy élvezi a munkatevékenységeket, mint a játékot, ha tiltásokkal vagy túl nehéz feladatokkal nem szegjük kedvét. A munka az életre való felkészítést, a társadalmi gyakorlat megismerését éppúgy szolgálja, mint a személyiség fejlesztését és ha mindez pozitív élmények álélésének forrása lehet, akkor a gyermekek szívvel, lélekkel fogják végezni.

 

Feladatunk olyan munkalehetőségek biztosítása, ami a gyermek számára elfogadható. Ezek kívül igen nagy fontosságú, hogy a munkavégzés során biztosítsuk a teljes önállóságot. A munkatevékenység a felkínált lehetőségek közül önállóan választható és sohasem a gyermekre kényszeríttet feladat. Váljon a csoport számára magától értetődő és természetes dologgá, hogy mindenki dolgozik, amikor szükséges és mindenki a kedvének, egyéniségének, képességének megfelelő munkát végezhet. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a munkavégzés ne időszakonkénti, hanem rendszeres, folyamatos tevékenység legyen, ami beépül az óvodai mindennapokba. A munkafajták közül ki kell emelnünk az önkiszolgálást, aminek óvodáskor kezdetétől fogva igen nagy a jelentősége. A gyermekek magukkal kapcsolatban minden teendőt - testápolás, öltözködés, étkezés, környezetük rendben tartása -  a lehető legkorábbi időtől kezdve próbáljanak saját képességeik szerint önállóan végezni.

A csoport érdekében végzett munka tartalma óvodánkban:

 

□       A naposok esztétikusan megterítenek ebédhez és uzsonnához.

□       Étkezés után leszedik az asztalt.

□       A terítőt összehajtva a helyére teszik.

□       Összeseprik a csoportszobát, figyelemmel kísérik annak rendjét, tisztaságát.

□       Ellenőrzik és segítik, hogy minden játék rendben a helyére kerüljön.

□       Segítenek a foglalkozáshoz szükséges eszközök előkészítésében, kiosztásában, összeszedésében.

□       Papírszalvétát hajtogatnak.

□       Meglocsolják a szobanövényeket.

 

            A naposok munkája a nevelési év folyamán fokozatosan bővül új tennivalókkal. Feladataikat mind nagyobb önállósággal, felelősséggel látják el.

 

            A munka megosztása során fontos feladatnak tartjuk, hogy a gyerekek megtanuljanak önállóan dönteni, feladataikat egymás között megosztani. Pontosan olyan módon, mint amikor a szerepjáték megkezdése előtt elosztják egymás között a szerepeket. A nagyfokú önállóság és a döntési helyzetek, döntési képességek gyakorlásának lehetőségei együtt szolgálják a gyermekek életre való felkészítését.

 

            Tágas óvoda udvarunk évszakonként más-más munkalehetőséget kínál. Ősszel-tavasszal a gyerekekkel együtt segítünk a lekaszált fű összegyűjtésében. A gyermekek esztétikai érzékét fejleszti a rendezett, tiszta udvar, ezért lehetőséget biztosítunk a lehullott lomb összegereblyézésére, a virágágyások gondozására /ültetés, gyomlálás, öntözés, virágmagszedés/.

Szükség szerint segítünk a gyerekekkel együtt a lehullott száraz gallyak összegyűjtésében. Lehetőséget adunk az udvari játékok aljának homokkal történő megterítéséhez, gereblyézéséhez. Az udvaron is ösztönözzük a gyerekeket környezetük rendjének megtartására. A felkínált lehetőség szerint részt vehetnek a megrongálódott játékok megjavításában. Segítenek a csoportszoba rendszeres átrendezésében és alkalmankénti feldíszítésében is. A csoportszobában kialakított természetsarok létrehozásában, gondozásában tevékenyen részt vesznek / hajtatás, ültetés, öntözés/.

 

            A gyerekek e tevékenységek végzése közben a nevelésben játszott szerepen túl ismereteket szereznek, megtapasztalják a természet, a környezet és az ember kölcsönhatásának óriási jelentőségét.

            A munkára nevelés általános értelemben magában foglalja a termelést, a gazdálkodást is, azaz a valódi értékteremtő képességek fejlesztését. Nekünk az óvodában ennél kevesebbel kell megelégednünk, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk megismertetni a gyermekeket a munka társadalmi értékével.

Nagyon fontos, hogy a munkavégzéshez elegendő mennyiségben és megfelelő minőségben legyen a gyermekcsoport felszerelve a szükséges eszközökkel, szerszámokkal és azok bármikor hozzáférhető módon, szabadon a gyermekek rendelkezésére álljanak.

 

 

 

 

 

Feladataink a munkatevékenységgel kapcsolatban:

 

□       Minden gyereknek biztosítunk lehetőséget arra, hogy önkéntesen, önállóan, kedve és képessége szerint elvégezhesse az önmagával kapcsolatos önkiszolgáló tevékenységet, illetve a társai érdekében végzett munkatevékenységet.

□       Folyamatosan biztosítjuk és bővítjük a munkatevékenységhez szükséges, gyermekek számára megfelelő munkaeszközöket / kosár, seprű, gereblye /.

□       A munkaeszközök számára olyan helyet biztosítunk, ahol a gyermekek bármikor elérhetik és használhatják a szükséges eszközöket.

□       Lehetőséget adunk a gyerekeknek bármilyen őket érdeklő munkatevékenység elvégzéséhez, még akkor is, ha a gyermekek tevékenységi vágya és képességei nincsenek teljesen összhangban.

□       Arra törekszünk, hogy minden munkatevékenység örömöt jelentsen a gyerekeknek és teljes önállósággal végezhessék azokat.

□       Igyekszünk elérni, hogy a gátlásos, visszahúzódó gyerekek is bekapcsolódjanak a munkába, különös tekintettel az etnikai kisebbséghez tartozó gyermekekre.

□       Felhívjuk a szülők figyelmét, hogy vegyék komolyan, tartsák tiszteletben gyermekük munkáját, megbízatásait, legyenek segítségére annak elvégzésében.

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

1. Szívesen vállal egyéni megbízatásokat.
2. A barkácsoláshoz használt eszközöket, szerszámokat, anyagokat gondosan, esztétikusan rakja el.
3. Részt vesz az udvari munkában.
4. Az étkező asztalt esztétikusan teríti meg.
5. Étkezés után az edényeket elrakja
6. Aktívan részt vesz a teremrendezésben, ágyrakásban.
7. Szívesen végez munkajellegű tevékenységeket.
8. Önállóan, örömmel, igényesen végzi feladatát, önként vállal tevékenységeket.
9. A munkavégzéshez szükséges eszközöket önállóan használja.
10. Ügyel saját személye és környezete rendjére.

4. Szabadidős tevékenység

            A szabadidő igazi tartalma: a termékeny idő-felhasználási lehetőségek közötti szabad választás. Ez is öntevékenység, ez is döntés. Különösen a kisgyermek számára az, aki eleinte a felkínált sokfajta tevékenység közül igazából nem, vagy csak nagyon nehezen tud választani. Egyszerre szeretne mindenütt ott lenni, mindennel játszani, mindent megfigyelni. A szabad, autonóm egyéniség által determinált öntevékenység egyenlő a döntéssel. Ennek közelébe juttatjuk el a gyermeket. Az ilyen döntést ugyanis már nem befolyásolják természeti szükségességek, társadalmi kötelességek. A szabadidős foglalkozásoknak azért kell a saját, semmivel sem helyettesíthető  helyüket, és szerepüket kivívniuk a nevelési intézményekben, mert másképpen a gyermek sohasem tanulhatja meg, hogyan gazdálkodjon az önmaga számára felszabaduló. rendelkezésre álló idővel. Ebben a tevékenységi szférában sem képzelhető el, hogy a hosszú ideig szorosan irányított gyermek egyszercsak öntörvényei szerint cselekvő önálló egyéniséggé válik. A kívülről irányított ember, különösen, ha hozzászoktatták tartósan önállótlan helyzetéhez, nem lesz képes belülről, önmaga által irányított emberré válni.

 

            Az alapvető társadalmi tevékenységeket és az individuális tevékenységi formákat ötvöző nevelési rendszer nem képzelhető el anélkül, hogy a társadalom tagjai elsajátítsák a társadalmi és egyéni lét fenntartásához és gyakorlásához szükséges képességeket. Ezeknek a képességeknek a sokrétűsége, elméleti és tapasztalati megalapozottsága, egymást erősítő és kiegészítő jellege az egyike azoknak a nagy horderejű feladatoknak, melyeknek megvalósítását az óvodában elkezdjük.

 

A mi óvodánkban a szabadidős tevékenység szervezésére a délelőtti időszakot találjuk a legmegfelelőbbnek.

 

 

Az óvónők által felkínált lehetőségek a következők:

 

1. bábozás

2. nagymozgások

3. kismesterség

 

            A tevékenységek között szabad választási lehetőséget biztosítunk a gyerekeknek. Szabadidős tevékenység szervezésére minden héten egy alkalommal, a hétfői napokon kerül sor, 10-10.30 óráig.A három csoportszobában felajánlott egy-egy tevékenység három héten keresztül ismétlődik. Indokolja a tevékenységben való elmélyülés, illetve az adott tevékenység befejezhetősége, hiszen ez alapvető nevelési cél.

 

A döntést nehezíti a gyermekek számára az, hogy a szabad választási lehetőség az egyik csoportból a másik illetve a harmadik csoportba való átlépést is lehetővé teszi, mivel azt a három helyszínen azonos időpontban tervezzük megvalósítani.

Jó idő esetén a szabadidős tevékenységet az udvaron szervezzük.

□       az épület melletti betonozott rész a bábozás

□       a homokozónál található nagy szabad tér a nagymozgások

□       a babaháznál lévő árnyas terület a kismesterség helyszíne.

A szabadidős tevékenységeket fokozott felügyelet mellett szervezzük.

 

            A gyerekeket arra szoktatjuk, hogy szóljanak, ha át szeretnének menni az egyik csoportból a másikba.

 

            Az óvodások napi életének ilyen formában való szervezésével nemcsak változatos, minden gyermek érdeklődésére igényt tartó keretet teremtünk, hanem a csoportnál nagyobb közösség megismerésére, sőt kialakítására is lehetőséget biztosítunk. A csoportok elszigeteltségének megszüntetésével kitágítjuk a gyermek élet és mozgásterét, ami maga után vonja a gyermeki önállóság, kezdeményezőkészség és döntési képességek kifejlődését. Ugyanakkor mindezek mellett az egyéni képességek megmutatására, kibontakoztatására is igen hatásos eszköz ez a nevelési mód, hiszen még nagyobb lehetőséget nyújt az azonos érdeklődésű gyermekek kiscsoportos foglalkoztatásához.

 

 

 

 

Feladataink a szabadidős tevékenységek megszervezésében:

 

□       Törekedjünk a zárt csoportszoba tereinek kiszélesítésére. Keressük a lehetőséget arra, hogyan biztosíthatunk nagyobb mozgás és tevékenységi teret a gyermekeknek.

□       Egyszerű, saját magunk és a gyermekek alkotta eszközökkel segítjük a gyermekek fantáziájának fejlődését. Különös tekintettel a hátrányos helyzetű és az etnikai kisebbséghez tartozó gyermekekre.

□       Tehetségre utaló tulajdonságok felismerése, megnyilvánulási jegyek elemzése. Feladatunk azt a sajátos többletet megtalálni, amely a tehetséges gyermeket jellemezheti. Az összehasonlítás alapja a társakhoz való viszonyítás.

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

1. Szeret mozogni, kitartó a mozgásos játékokban.
2. Tud a térben tájékozódni, ismeri az irányokat.
3. Önállóan és csoportosan is készít játékot, kelléket, ajándékot.
4. Tud különféle technikával képet alkotni, a technikát önállóan a rendelkezésre álló anyagokból megválasztani.
5. A barkácsoláshoz használt eszközöket, szerszámokat, anyagokat gondosan, esztétikusan rakja el.
6. Önállóan, örömmel igényesen végzi feladatát, önként vállat tevékenységét.
7. Ügyel saját személye és környezete rendjére.
8. Várja, igényli a mesehallgatást.
9. Néhány mesét, verset, mondókát képes emlékezetből felidézni.
10. Folyamatosan összefüggő mondatokban fejezi ki magát.

 

V. KOMPLEX FOGLALKOZÁSOK RENDSZERE:

A komplex foglalkozások lényege:

 

a. Komplex rendszereket, folyamatokat értelmeznek az óvodás gyermekek szintjén.

b. A foglalkozásokat problémacentrikusság és egy-egy vezető szempont megléte jellemzi.

c. A foglalkozásokon tudatosan és tervszerűen integráljuk az adott problémához tartozó ismereteket.

1. A társadalmi érintkezést megalapozó komplex foglalkozások

1.1. Anyanyelv

            Az anyanyelv a legfontosabb eszköze a szociális kapcsolatok kiépítésének és az emberek közötti kommunikációnak. A beszéd és a gondolkodás egymással szoros kapcsolatban áll. Ha tehát az anyanyelvi nevelés feladatait fontosnak tartjuk és a gyermeket nyelvi fejlesztésben részesítjük, nemcsak tisztábban és jobban fog beszélni, hanem a gondolkodása is fejlődik. Az óvodai anyanyelvi nevelés komplex folyamat, ami a nevelési folyamat egészében jelen van. Minden feladatot, minden tevékenységet áthatva segíti a gyermek önbizalmának kifejlődését, szociális kapcsolatainak kialakítását és elősegíti a gyermek zökkenőmentes iskolai tanulásának megkezdését. A rossz kifejezőképességgel rendelkező, beszédében gátolt gyermek gondolkodási képességét nem tudja megfelelően használni. Ugyanakkor egy kevésbé intelligens gyermek jó kifejezőképesség birtokában jobb teljesítményt képes felmutatni. Ezért fordul elő gyakran, hogy a fejletlen beszédképességű gyermeket gyakran teljesítménye alatt értékelik.

            Minden gyermek beszédét meghatározza az otthoni nyelvi környezet. Az óvoda fejlesztési feladatainak tehát a család, a környezet megismeréséből kell kiindulni és a gyermek egyéni képességeinek megismerésén keresztül kell hatást kifejteni. A fejlesztésnek a gyermek élményeihez kapcsolódva és tapasztalatszerzéssel egybekötve lehet értelme.

            Arra kell lehetőséget biztosítanunk, hogy nyugodt légkörben életszerű helyzetekben minden gyermek beszélhessen arról, ami érdekli, ami foglalkoztatja. Semmiféle türelmetlenség vagy a gyermek korlátozása nem megengedhető az anyanyelvi nevelés során. Óvodánk tevékenységgel gazdag élete, a kellemes, nyugodt légkör alapvetően meghatározza az anyanyelvi nevelés fejlesztését. Ilyen körülmények között a gyermekek szívesen és gyakran beszélnek. A nap folyamán bármikor adódhat lehetőség a beszélgetésre, de a hétfői napokon erre külön is tekintettel vagyunk, hiszen ilyenkor otthonról és a külső környezetből hozott rengeteg élményt és tapasztalatot mondják el a gyermekek.

 

            A beszédkészség csak olyan közegben fejlődik egyenletesen, amely ösztönzőleg hat a gyermekre. Bőséges alkalmat biztosítunk a manipulációra, a tárgyak, eszközök használatára. Olyan helyzeteket teremtünk, amelyben a gyermek érzelmileg is kapcsolatba kerül környezetével. Érjék megszólalásra késztető, változatos és új ingerek a gyermeket. A kommunikációs nevelésben támaszkodunk a gyermek verbális emlékezetére. Arra késztetjük, hogy az újonnan megismert szavakat, kifejezéseket más szövegösszefüggésben is alkalmazzák. A különböző beszédszituációk egyben az önálló szövegalkotásnak, a helyes mondatszerkesztés el-sajátításának is kitűnő eszközei.

Nagycsoportban feltétlenül szükséges a tegező és a magázó ragozás eltéréseinek gyakoroltatása, hogy a gyermekek megfelelően tudják alkalmazni a társas érintkezés e sajátos nyelvi kettősségét.

A másik a szócsonkítás, amely azonban zavarhatja a szókép kialakítását: fagyi, ovi, csoki, zsepi, stb.

A gyermekek ismerjék meg és használják is - a teljes értékű szóalakokat.

A nyelvi játék a beszédfejlesztés egyik eszköze, egyszerűbb formái már a kiscsoportban is eredményesen alkalmazhatók.

 

A környezet példamutató, tiszta és szép beszéde mintát nyújt, ösztönzést ad a kisgyermeknek a beszédre. Különösen fontos az, hogy ügyeljünk beszédünk stílusára, a hanglejtés, a dinamika, a hangsúly megfelelő alkalmazására. Beszédünk legyen érthető, egyszerű és világos. Figyeljünk arra, hogy a gyermekek mindig választ kapjanak kérdéseikre. Ne vegyük el a gyermekek kedvét állandó javítással és figyelmeztetéssel a folyamatos beszédtől. Dícsérjük és biztassuk a bátortalanabb gyermekeket, serkentsük őket a beszédre. A gyermekek anyanyelvi fejlettségét folyamatosan kísérjük figyelemmel. Figyeljünk arra a gyermekre, amelyik beszédhibával, beszédgátlásossággal, beszédbeli elmaradással küzd. Szükség esetén kérjük szakember segítségét.

 

 

Feladataink az anyanyelvi nevelés fejlesztésében:

 

□       Beszélgetésre alkalmas nyugodt, kiegyensúlyozott légkör megvalósítása

□       A beszédöröm biztosítása: arra neveljük a gyermekeket, hogy bátran nyilatkozzanak meg, mondják el élményeiket

□       Lehetőséget teremtünk minden gyermeknek a folyamatos beszéd gyakorlására

□       Képessé tesszük a gyermekeket arra, hogy tudjanak másokat is meghallgatni.

□       A gyermekek szókincsének folyamatos bővítése

□       A beszédszínvonal emelése olyan formában, hogy a gyermekek képesek legyenek a nyelvi kifejezés eszközeit variálni

□       Beszédmegértés fejlesztése

□       Beszédtechnika fejlesztése, a helyes kiejtés gyakorlása

□       A gyermeki kérdések inspirálása, megválaszolása

□       A beszédhibák megfelelő módszerekkel történő javítása, amennyiben szükséges szakember bevonásával.

□       A beszédképesség olyan mértékű fejlesztése, hogy beiskolázáskor a gyermek feleljen meg az iskolakészültség tőle elvárható szintjének.

□       Fokozott figyelemmel a hátrányos helyzetű és az etnikai kisebbséghez tartozó gyermekekre.

□       Tartalmas, jól szervezett együttműködés kialakítása a szülőkkel, mely segítőkészségben, a nevelési elvek tisztázásában és összehangolásában, a gyermek fejlődése érdekében kifejtett meggyőződésen alapuló, az otthon is hasznosítható gyakorlati tanácsban nyilvánul meg.

 

 

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

1. Várja, igényli a mesehallgatást.
2. Gondosan bánik a könyvekkel.
3. Néhány mesét, verset, mondókát képes emlékezetből felidézni.
4. Folyamatosan összefüggő mondatokban fejezi ki magát.
5. Udvariassági kifejezéseket használ.
6. Beszéde tagoltsága, hangsúlya, hanglejtése megfelel anyanyelvünk követelményeinek.
7. Szívesen mesél, báboz, dramatizál.
8. Tud történeteket kitalálni, azokat elmondani, megjeleníteni.
9. Olyan szókinccsel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára gondolatainak érthető kifejezését.
10. Minden magán- és mássalhangzót tisztán ejt.

 

 

l.2. Matematika

            Helyi nevelési programunkban a komplex óvodai foglalkozások keretén belül megvalósuló fejlesztésre kívánjuk a hangsúlyt helyezni. Felfogásunk azonban a matematikai nevelés önállóságát is hangsúlyozza. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy a matematikai nevelés nem komplex formában a gyermek észlelésére, érzékelésére és megismerési vágyára épülve valósulna meg. Óvodánkban a gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve a matematikai tanulás több formája valósul meg:

□       utánzásos, minta - modellkövető

□       spontán játékos tapasztalatszerzésre

□       általunk irányított megfigyelésre épülő

□       gyakorlati problémafelvetés és feladatmegoldás

□       a  gyermeki kérdésekre,  válaszokra adott magyarázatok

□       általunk kezdeményezett foglalkozások kötött vagy kötetlen formában

 

            A gyermek már az óvodába kerülés előtt felfigyel a dolgok mennyiségi és minőségi összetevőire. Érdeklődéssel fordul a matematikai információk felé. Építhetünk ezekre a korai tapasztalatokra, még akkor is, ha azok pontossága csak a gyermek számára fontos, érzelmileg hangsúlyos helyzetekben megbízható. Az óvodáskor jellemző gondolkodási sajátosságokkal /invariancia, állandóság hiánya/  a matematikai nevelési folyamán is számolni kell.

Az óvodáskort jellemző fejlődésbeni egyenetlenség, a korai családi fejlesztés eltérései azt sugallják, hogy a matematikai nevelés terén két életkori szintet jelöljünk meg:

 

- Az első szint: bevezetés a matematikába, -  általában a gyermek 5. életévéig tart.

  Feladata: a matematikai kíváncsiság  és érdeklődés kibontakoztatásának segítése, a matematikai  beállítódás, szemlélet megalapozása.

- A második szint: az intenzív fejlesztés szakasza,  - az 5-6-7. életévben.

   Feladata: az iskolai alkalmassághoz szükséges tapasztalatok megszereztetése, részképességek, gondolkodási műveletek, szokások elsajátítása. Eligazodás a gyakorlati életben a tevékeny élet megkedveltetése.

 

            A tevékenységek végzése, a folyamatos cselekedtetés rengeteg olyan szituációt hoz felszínre, ahol természetes környezetben folyhat a matematikai tapasztalatok szerzése. A perceptuális, a motoros, a verbális és a szociális tevékenységek aktív átélése együttesen nyújt lehetőséget a matematikai ismeretek és összefüggések megláttatására. A komplex foglalkozások alkalmat adnak arra, hogy a korábban mozaikszerűen megszerzett benyomásokat rendszerezzük, a megfigyelések, tapasztalatok körét szélesítsük és mélyítsük, a spontán tanultakat rögzítsük. Bármilyen gyakori is a játékban és egyéb tevékenységekben szerzett, belső érdeklődésből fakadó tanulás, a gyermek negyedik életéve után egyre gyakrabban igényli és képes is kisebb-nagyobb csoportokban az általunk irányított formában a mélyebb és sokoldalúbb összefüggések feltárására. Jelenlétünk és a társak jelenléte mobilizálja a gyermek tanulási teljesítményét, tudását, viselkedésének és magatartásának tartalékait.

 

 

Feldolgozásra javasolt témák:

 

□       Minőségi eltérések megfigyeltetése /nagyobb, hosszabb, magasabb, szélesebb/.

□       Mennyiségi eltérések megfigyeltetése /sok, kevés, több, kevesebb, semmi, eggyel több, a 6 több mint az 5/.

□       A mennyiségi eltérések megállapítása /párosítás, csoportosítás, számlálás, bontás/.

□       Tő- és sorszámlálás /kb. l5-ig/.

□       Testek körberajzolása, színezése /síkformák, kör, háromszög, négyszög,  ill. gömb, kocka/.

□       -Azonosság, egyenlőség megfigyelése /színezés, tépés, vágás, festékfolt, ugyanannyi/.

□       Becslések, mérések /felület, térfogat/.

□       Vonalak megfigyeltetése /áthúzás, beszínezés, egyenes, ferde, görbe vonal rajzolása, zárt vonalak/.

□       Térbeli tájékozódás /nagymozgás térben, tükörben, tárgyakhoz viszonyítva, testrészek mozgatása párhuzamosan, ellentétesen, testrészek helyzetének változtatása/.

□       Tárgyak-tárgyképek, ill. ezek részeinek absztrakt jelzések értelmezése, számlálása, másolása.

 

            A matematikai nevelése tartalmának szoros kapcsolatban kell lennie az életre neveléssel. A gyermeket körülvevő környező valóság mennyiségi és térbeli viszonyai, formái természetes napi szituációkban megfigyelhetők. Tevékenykedés közben a megismerő képességek /érzékelés, észlelés, megfigyelés, emlékezés, tapasztalás, megértés, problémalátás, problémamegoldás/ fejlesztése szinte észrevétlenül megvalósítható. Játék- és szabadidőben folyamatosan létrejöhetnek olyan szituációk, melyek alkalmasak matematikai tartalmak közvetítésére és ezt felismerve az adódó lehetőségeket kihasználjuk.

 

 

A matematikai nevelést négy feladatrendszerben valósítjuk meg:

 

1. Tanulás

2. Társas és közösségi tevékenység

3. Munka

4. Szabadidős tevékenység

 

 

Feladataink a matematikai nevelés terén:

 

□       Feladatunk olyan eszközök és tevékenységek biztosítása, ami felkelti a gyermekek érdeklődését és természetes élethelyzetekben teszi lehetővé számukra matematikai tapasztalatok és ismeretek megszerzését.

□       A komplex matematikai foglalkozásoknak vagy kötetlen kezdeményezéseknek minden esetben támaszkodni kell a gyermekek ötleteire, igényeire, aktuális élményeire. A matematikai képességek fejlesztését játékosan szükséges megvalósítani.

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

1. Képes két kiterjedést egyenlővé tenni.
2. Képes két mennyiséget ugyanannyivá tenni.
3. Képes valaminél kisebbet, nagyobbat, kevesebbe, többet létrehozni.
4. Helyesen használja a tő és sorszámneveket.
5. Tud 10-es számkörben bontani.
6. Tud 10-es számkörben részhalmazokat egyesíteni.
7. Meg tudja állapítani, több ,kevesebb vagy ugyanannyi-e.
8. Helyesen használja a térbeli viszonyokat jelentő névutókat, irányokat.
9. A tárgyakat legalább 10-ig meg tudja számolni.
10. A tárgyakat össze tudja hasonlítani mennyiség, nagyság, szín, forma szerint.

2. Társadalmi gyakorlat belső összefüggéseit tükröző komplex foglalkozások:

2.1. Természet-társadalom-ember

            Ez a komplex foglalkozás szeretné egységben megmutatni és érzékeltetni azt, ami a valóságban is teljes egységben érzékelhető. A szeletelt foglalkozások nem képesek az életben megmutatkozó sokszínűség mellett az összefüggések feltárására.

A világról a gyermek felé áradó észlelések, tapasztalatok, ismeretek szétaprózódtak; ez nehézséget okoz az összefüggések meglátásában és megértésében.

            A tevékenységközpontú program célja az, hogy a gyermeknek segítséget nyújtson ahhoz, hogy a világot megismerje és megértse a maga egészében. A közvetlen megfigyelésre és a tapasztalatszerzésre építünk. A természet szeretetére kívánjuk nevelni a gyermekeket, természetközeli élettel, a természet, a környezet szeretetének bizonyításával, példát mutatva a gyermek számára. Azt kell benne megerősíteni, hogy mennyire összefügg minden egymással és milyen nagy az ember felelőssége a természeti és társadalmi környezet megóvása szempontjából.

            A tapasztalatszerzés mindig a valódi környezetben történik, ezért a komplex foglalkozások legtöbb esetben a szabad természetben vagy az óvoda környezetében, udvarán zajlanak.

" A környezet megismerésére nevelés szoros kapcsolatban van minden más nevelési területtel."

            Legfontosabb feladat megismertetni a gyermeket azzal a természeti környezettel, amelyben él, felhívni a figyelmet annak értékeire és szépségeire. Ez képezi majd az alapját a később kialakuló természet szeretetének. A fák, a virágok, az apró kis állatok megannyi ismeretet, feladatot jelentenek a kisgyermekeknek. A séták, kirándulások, az óvoda udvarán és kertjében vagy az élősarokban végzett tevékenységek tanulási, tapasztalási lehetőséget kínálnak.

Az önálló és csoportos megfigyelések révén értékes tapasztalatokhoz juthat a természetben végbemenő folyamatokról és összefüggésekről.

 

            Már az óvodában felkészítjük a gyermeket arra, hogy társadalomban élünk, ami közvetlen környezetünkön keresztül hat ránk. A gyermeket demokratikus társadalmi rendben való élésre készítjük fel, amelyben különböző vélemények, értékítéletek lehetnek egymás mellett. Megéreztetjük a gyermekekkel, hogy mindenkinek lehetősége van saját lelkiismeretének megfelelően dönteni. A tolerancia, mások véleményének, érzéseinek és gondolatainak tiszteletben tartása arra nevelni a gyermeket, hogy képes legyen elfogadni másokat.

            Mindez a társadalomban való harmónikus, kiegyensúlyozott élethez feltétlenül szükséges. Ide tartozik a mások: idősebben, felnőttek, társak tisztelete és szeretete. Ilyen pedagógiai légkörben fejlődik a gyermek ítélőképessége és természetes viselkedési formájává válik a más felfogásokkal szembeni tolerancia.

A komplex foglalkozás keretén belül a megérthető társadalmi folyamatok között még a gazdasági kérdések is felszínre kerülnek, pl. tényleges bevásárlás a boltban.

Nem elvont fogalmakban gondolkodunk, hanem a gyermeket körülvevő valós természeti és társadalmi környezetből megismertetjük mindazt ami megérthető és hasznosítható számára.

            A szülőföldhöz, a nemzeti kultúra hagyományaihoz fűződő pozitív érzelmi viszonyt alakítunk ki. Ismerkedünk helyi népszokásokkal.

A környezetvédelmet az óvodás gyermek szintjén beépítjük a komplex foglalkozások rendszerébe.

 

 

Fejlesztés tartalma:

 

Témakörök az évszaknak megfelelően évszakokra bontva:

 

Évszakok    - az ember kapcsolata

 - legfontosabb jellemző jegyei

 - állatok: vadak, vadon élők, háziak, rovarok, madarak

 - növények: kerti, vad és gyógynövények, gyümölcsök

 - közlekedés - társadalmi környezet, emberek munkája

 - színek, színárnyalatok

 - környezetvédelem

 - jelesnapok, hagyományok

 

2.1.2. Születéstől - felnőttkorig

            A természet - társadalom - ember fogalomkörhöz szorosan kapcsolódnak és a nevelés egészében jelen vannak azok a mozzanatok, amikor a  gyermekek újrajátszák életüket. Újraélik az óvodában mindazt, amit a mindennapokban a családban, az óvodában vagy tágabb környezetükben tapasztalnak, látnak, hallanak. Ez nemcsak arra ad lehetőséget a gyermeknek, hogy a benne levő feszültségek feloldódjanak, hanem elősegíti számára a társadalomban való későbbi bekapcsolódást, szocializációdást.

 

A komplex foglalkozások magukban foglalják a következő témaköröket:

 

□       Testünk

□       Napszakok, a hét napjai, hónapok, év, évszakok

□       Család - szülők munkahelye - foglalkozások

□       Óvodánk környéke, /iskola/

□       Községünk, élete, nevezetességei

 

            A szokások elsajátítása a társadalomban való beilleszkedéshez szükséges magatartásformák kialakítása valósulhat meg játékosan, a gyermek érdeklődésének és igényeinek figyelembe vételével.

Ez a komplex foglalkozás hagyományos értelemben nem is nevezhető foglalkozásnak, hiszen játékidőben, szabadidőben, vagy a nap bármely időszakában megvalósíthatók az itt jelentkező feladatok.

 

 

Feladataink a foglalkozások megszervezésében:

 

□       Olyan feltételeket igyekszünk teremteni, amelyek lehetővé teszik minél több tapasztalat szerzését a természetben.

□       Tudatosan törekszünk arra, hogy minél több élményt gyűjtsenek a gyermekek saját természeti és társadalmi környezetükből.

□       Igyekszünk biztosítani minden eszközt és lehetőséget a gyermekeknek a természetben való folyamatos tevékenykedtetéshez.

□       A foglalkozásokat lehetőség szerint a szabad természetben szervezzük meg.

□       Megteremtjük a feltételét a csoportszobai természetsarok kialakításának, gyarapításának, gondozásának.

□       Fontos feladatunknak tartjuk a környezetvédelem és természetvédelem ránk háruló feladatainak minél színvonalasabb megoldására, illetve azokhoz szükséges feltételek biztosítására való törekvést.

□       Az óvónő tájékoztatja a szülőket e munkáról:

□       Ismerjék fel a gyermek környezet iránti érdeklődésének fontosságát.

□       A család is vegyen részt a  környezetvédelemben .

□       A hátrányos helyzetű és tehetséges gyermekek fejlesztése érdekében végzett egyéni felzárkóztatás és tehetséggondozás is munkánk fontos része.

□       Kapcsolattartás a helyi környezetvédelmi szakemberrel.

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

1. Megkülönbözteti az évszakokat.
2. Megkülönbözteti a napszakokat.
3. Megkülönbözteti a hónapokat.
4. Megkülönbözteti a hét napjait.
5. Ismeri a környezete növényeit, állatait.
6. Részt vesz a növénygondozásban, a természetvédelemben.
7. Környezetéről elemi ismeretekkel rendelkezik. Tudja lakcímét, testvérei nevét, szülei foglalkozását, saját születési helyét, idejét.
8. Ismeri és betartja környezete közlekedésének legfontosabb szabályait, s a közelben levő közintézményeket.
9. Felt tudja sorolni testrészeit.
10. Ismeri a színeket, azok világosabb, sötétebb árnyalatait.

 

 

2.2 Művészeti tevékenységek

            A művészet ismerete, szeretete, esetleg valamely művészeti ág művelése az egyetemes emberi kultúra megismerése már óvodáskorban elkezdődhet. Az esztétikum már nagyon korai életkorban hat a kisgyermekre.

A művészet hat a gyermek lelki fejlődésére, személyiségének alakulására. Felelőséggel kell tehát megválogatni, melyek legyenek korai gyermekkorban az első élményei, hogy később esztétikai érzésük, ízlésük a megfelelő irányba fejlődjön.

Művészeti élmények nélkül szegényebb lenne a személyiség, hiszen a művészet tágítja a világot: az érzelmi életet gazdagítja, a képességeket fejleszti, a világban való eligazodást biztonságosabbá teszi. Csiszolja az érzékszerveket, vagyis látni és hallani tanít. A környezet alapos megfigyelésére szoktat, és arra nevel, hogy az ember alkotta értéket meg kell becsülni.

 

            Nagyon fontos a művészeti nevelés szempontjából az, hogy esztétikus, egyszerű, átlátható, nyugalmat árasztó környezet vegye körül a gyermeket. A szépen berendezett csoportszoba, az óvoda esztétikussága és harmóniája komoly hatást gyakorol a gyermekre.

            Az eredményes művészeti nevelésben meghatározó szerepünk van. Jól kell ismernünk a gyerekeket, tájékozottnak kell lennünk az irodalom, a zene, a képzőművészet területén, ismernünk és szeretnünk kell  a természet adta szépségeket, és ezekkel meg kell ismertetnünk a gyerekeket életkoruknak megfelelő szinten. A művészet nemcsak megismerés és az érzelmek kultúrája, hanem tevékenység is, vagyis: alkotás. Gyermekeinkhez úgy kerül közel a művészet világa, hogy maguk is rendszeresen tevékenykednek a művészet valamelyik ágában. Az fogja szeretni és érteni a zenét, aki gyermekkorában sokat és jókedvvel énekelt; a képzőművészetet az, aki képzelőerejét szabadon engedve rajzolt, mintázott, stb.

A művészeti nevelés mindenek előtt az egyéniség színeinek kibontakozását jelenti. Ezért sohasem célszerű sémákat, felnőtt által kigondolt elképzeléseket megvalósíttatni a gyerekekkel. Mindig arra törekszünk, hogy ő maga találja ki és valósítsa meg elképzeléseit, csupán akkor nyújtunk ehhez segítséget, ha azt a gyermek maga kéri és igényli.

            A kreativitás az alkotó gondolkodás és cselekvés kialakítása a művészeti tevékenységek legfontosabb feladata. Akinek van fantáziája, vannak ötletei, aki problémák megoldásán dolgozik, aki gondolatait és érzéseit ki tudja fejezni, aki önmagát új, másfajta módon éli meg, az kreatív ember. Az újat alkotás, a változások elindítása, az önálló egyéniség kifejezése szintén a kreatív emberek sajátossága. Az óvodáskorban hihetetlenül nagy lehetőségei vannak a kreatív képességek kibontakoztatásának. Az óvodában a gyermekek kreativitásának megnyilvánulását elsősorban az oldott légkör, a nagy mozgás és szabadságtér, valamint a megfelelő eszközök biztosítása segíti elő. Minél több alkalmat adunk arra, hogy a gyermekek érzéseiket, gondolataikat, ötleteiket a játékban, az ének-zenében, a bábozásban, a rajzolásban, stb., kifejezésre juttassák. A tapasztalatszerzés itt is alapvető fontosságú feladat. Minél több eszközzel ismerkednek meg a gyermekek, minél biztosabban kezelik azokat, annál több lehetőségük adódik önmaguk kifejezésére.

            A művészeti tevékenységek fogalom rendkívül sokrétű, összetett és komplex jellegű. Ebbe a fogalomkörbe a mese-vers, az ének-zene, a bábozás, a játék, a dramatizálás, a festés, az agyagozás, a rajzolás, a barkácsolás éppúgy beletartozik, mint a környezet esztétikája. A művészeti tevékenységek tehát nem egy foglalkozást jelölnek, hanem olyan tevékenységeket, melyeket játékidőben vagy a szabadidőben éppúgy gyakorolhatnak a gyermekek, mint a nap folyamán bármikor. A komplexitás itt nem jelent mást, mint az életben egyébként előforduló jelenségek megörökítését valamilyen formában.

 

            A művészeti nevelés nem korlátozódhat azokra, akikből majd művész válhat. Mindenkiben van annyi hajlam a művészet iránt, hogy jó ízlésű, értő befogadóvá tud válni és örömét leli a művészeti tevékenység egyik vagy másik fajtájában.

 

 

MESE-VERS, DRAMATIZÁLÁS, BÁBOZÁS

 

            A mese-vers, dramatizálás, bábozás tevékenységeit az óvodáskorú gyermekek alapvető szükségletének, az anyanyelvi nevelés mással nem pótolható lehetőségeinek tartjuk a művészeti nevelésen belül.

Mint más tevékenységek, ezek is túlnőttek a foglalkozás keretein. Szükségesnek tartjuk, hogy minden nap meséljünk vagy verseljünk valamilyen formában, reggel vagy délben, elalvás előtt vagy délután.

A gyermekirodalmi alkotásokat a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően válogatjuk ki.

 

 

Népi mondókák témái:

 

□       a gyerekek testrészeihez, azok mozgásához kapcsolódóak

□       állatokhoz, környezethez kapcsolódóak

□       labdázók, kiszámolók, felelgetők

 

A "zeneiség", a lüktetés és a mozgáskíséret kapcsán könnyen bevéshető játékos szituációt, esztétikai élményt teremtenek a kisgyermek számára, egyúttal hallási emlékezetet, hangzókiejtést, ritmusérzéket fejlesztenek, szókincset bővítenek.

 

Versek:

 

□       jeles szerzők ritmikus, zenei hatású, népi ihletésű játékos versei

□       vidám, groteszk, humoros, érdekes hangzású versek

□       egyre elvontabb, több költői kifejező eszközt tartalmazó, de a gyermekkor élményvilágára épülő versek

 

Zeneiségük, hangutánzó és hangulatfestő szavaik révén önkéntelenül beívódnak az ismétlések során a gyermekek emlékezetébe.

 

Mesék:

□       állatmesék

□       halmozó- és láncmesék

□       tréfás mesék

□       Tündérmesék

□       verses mesék

□       folytatásos mesék

□       meseregények

 

Elbeszélések

 

            Elsősorban a magyar népmesekincs megismertetését tartjuk elsődleges feladatunknak, de válogatunk a cigány és más népek meséi közül is.

 

            A mesék a gyerekek lelkikonfliktusainak témáit szövögetik történetekké. Az átváltozás motívuma, az ellentétek kedvelése, az ismétlések, a veszély-megmenekülés helyzetei, a kompenzálás, a vágyteljesítés dinamikája, a tudatszintek váltása teszi lelki-szellemi élménnyé. A cselekmény pszichológiai igazságával és a szöveg irodalmi értékeivel elbűvöli a gyermeket. A mesében és a gyermekek érzelmi- és gondolatvilágában ugyanaz a képszerűség és szélsőség uralkodik.

 

Tanít - szórakoztat:

□       mozgásba hozza a képzeletet

□       érzelmileg eligazít /azonosulás - elutasítás/

□       megoldási modelleket, rendező elveket, viszonyulási lehetőségeket kínál

□       erkölcsi normákra, szabadságra nevel, magatartást formál.

 

 

Bábozás, dramatizálás:

 

            A kedvenc meséiket elbábozzák, dramatizálják a gyerekek. A hozzá szükséges eszközök készítésébe esetenként be is kapcsolódnak. A dramatizálásokat a gyermekek képzelete teszi élővé, játékossá. Minél fejlettebb a képzeletük, annál nagyobb örömet szerez nekik valamilyen szerep vállalása, annál jobban tudja mozdulataival megszemélyesíteni a szerep jellegzetességeit.

            A játékon túl óriási szerepe van a beszédkészség fejlesztésében a hallott szöveg reprodukálásával, a szabad improvizálással.

Elősegíti a társak közötti kommunikációs fejlődést is. Oldja a feszültségeket.

Gondot fordítunk a tehetséggondozásra.

A könyvek szeretetére, megbecsülésére próbálunk ösztönözni.

Lehetőség szerint felhasználjuk a gyermekek óvodán kívül szerzett irodalmi élményeit.

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

1. Várja, igényli a mesehallgatást.
2. Gondosan bánik a könyvekkel.
3. Néhány mesét, verset, mondókát képes emlékezetből felidézni.
4. Folyamatosan összefüggő mondatokban fejezi ki magát.
5. Udvariassági kifejezéseket használ.
6. Beszéde tagoltsága, hangsúlya, hanglejtése megfelel anyanyelvünk követelményeinek.
7. Szívesen mesél, báboz, dramatizál.
8. Tud történeteket kitalálni, azokat elmondani, megjeleníteni.
9. Olyan szókinccsel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára gondolatainak érthető kifejezését.
10. Minden magán- és mássalhangzót tisztán ejt.

 

 

VIZUÁLIS TEVÉKENYSÉGEK

 

            Ezek a tevékenységek a gyermekek kedvencei közé tartoznak. A gyermekek számára megszokott és elérhető helyen mindig rendelkezésre áll többféle anyag és

eszköz, amivel a fantáziájuknak megfelelően dolgozhatnak, alkothatnak. Minden csoportszobában biztosítunk egy kis polcot vagy szekrényt, ahol a barkácsoláshoz szükséges eszközöket, felszereléseket, anyagokat tároljuk, szükség szerint a nagyobbak szerepjátékukhoz kiegészítő eszközöket készíthetnek, a kisebbek is örömmel ismerkedhetnek a különböző szerszámokkal.

A vizuális- és munkatevékenységeket összehangoljuk mivel a szabad, önálló tevékenykedés gyakran jár együtt viszonylagos rendetlenséggel.

 

            A vizuális nevelés célja a látás fejlesztése mellett az, hogy képessé tegye a gyerekeket a szép érzékelésére, valamint létrehozására. A megfigyelés és alkotás által formálódnak a gyerekek képzetei, gazdagodik élmény- és fantáziaviláguk, tartalmasabbá válnak fogalmaik.

 

            A tevékenységek megszervezéséhez kitűnő pedagógiai alapot adnak az évszakok változásai, a természet szépségei, a gyermek által megérthető világ tárgyai és eseményei. Ugyancsak kitűnően hasznosíthatók az ünnepek, melyek érzelmileg is közel állnak a gyerekekhez és megmozgatják a fantáziájukat. Ahhoz, hogy kibontakozhasson alkotókedvük önállóság szükséges. Az ötlettől a megvalósításig főként bátorítást, útmutatást és dicséretet várnak.

            A vizuális tevékenységek az önkifejezés módjai. Lehetőséget adnak a gyerekeknek arra, hogy gondolataikat, érzelmeiket, problémáikat kifejezzék, feldolgozzák. Ehhez eszközöket biztosítunk és lehetőséget teremtünk, hogy a gyerekek szabadon fantáziálva megvalósítsák, kifejezzék önmagukat.

 

Célunk: hogy a tevékenységeket örömmel, szívesen végezzék, hiszen ez által fejlődik alkotóképességük, kézügyességük, fantáziájuk, formálódik személyiségük.

Az óvodába lépés pillanatától lehetőséget adunk a gyerekeknek a különféle anyagok megismerésére, az egyes technikák elsajátítására, gyakorlására.

            A gyerekek alkotásait az év folyamán néhány alkalommal kiállítjuk az óvodában, hogy a szülők is láthassák milyen vizuális tevékenységi formákkal segítjük gyerekeik személyiségének fejlődését.

 

 

Óvodánkban a következő vizuális tevékenységi formák megismerésére és gyakorlására adunk lehetőséget:

 

I. Építés

a)      rakosgatás, térbeli alakzatok építése különböző anyagokból /vár, torony, alagút, stb.,/

b)      térbeli alakzatok létrehozása körben állással, mozgással, összefogódzással /nyitott-zárt körök, egyenes, kanyargó sor, stb./

c)      nagy makettek, térrészek berendezése /orvosi rendelő, könyvesbolt/

d)     manipulatív tevékenységek közbeni tapasztalás

 

II. Plasztikai munkák

a)      mintázás, makett, báb, játékkészítés sokféle anyagból

b)      papírmunkák /gyűrés, tépés, nyírás, ragasztás, hajtogatás/

c)      konstruálás

d)     szövés, fonás, varrás, gyöngyfűzés

 

III. Képalakítás

a)      rajzolás különféle eszközökkel / ceruza, zsírkréta, színes ceruza, filctoll, tus, homokba pálcikával, táblára- aszfaltra színes krétával/

b)      festés: vízfestékkel, temperával

c)      festés ujjal, tenyérrel, ecsettel

d)     különböző anyaggal festéknyom

e)      festés szárazlapra, nedves lapra

f)       zsírkréta+festék, gyertya+festék

g)      grafikai eljárások:

h)      karcolás agyagba, sógyurmába, gipszbe- festés temperával, vízfestékkel

i)        viaszkarc

j)        kollázs, montázs, applikálás

 

IV. Környezetalakítás

a)      gyűjtött anyagok rendezése, felhasználása

b)      udvarrendezés

 

V. Találkozás műalkotásokkal

kép, dísztárgy, foto, festmény, grafika, népművészeti tárgy

képnézegetés, képolvasás, képválogatás, gyönyörködés

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

1. Örömmel, saját kezdeményezésre ábrázol.
2. Képalakításban kifejezi gondolatait, élményeit.
3. Elképzelés után meseszereplőket, stb. hangulatot is kifejezve, jellegzetes színekkel, formákkal, mozgással ábrázol.
4. Tud egyszerű formákat papírból kivágni, hajtogatni, ragasztani.
5. Önállóan és csoportosan is készít játékot, kelléket, ajándékot.
6. Közös alkotásban másokkal együttműködik.
7. Ábrázolása változatos színhasználatot és arányosságot mutat.
8. Emlékezet utáni témákban a részleteket is ábrázolja.
9. Díszítő, tervező feladatot kreatívan old meg.
10. Tud különféle technikával képet alkotni, a technikát önállóan a rendelkezésre álló anyagokból megválasztani.

 

 

ÉNEK-ZENE, ÉNEKES JÁTÉK

 

            Az óvodai ének-zene nevelésnek jelentős hagyományai vannak. A magyar népdalok, mondókák, gyermekdalok világa ma is élő és felhasználható hagyomány.

A különböző évszakokhoz, a télapóhoz, a karácsonyhoz, a farsanghoz, az anyák napjához, az évzáróhoz, a gyermekek születés- és névnapjának megünnepléséhez kapcsolódik olyan dalanyag, melyet megismertethetünk a gyerekekkel. A néphagyományőrzés mellett a Kodály alkotta módszer is folyamatosan megújulva megtartotta kapcsolatát az életre neveléssel. Az ének-zene és az ehhez kapcsolódó mozgás ugyanúgy az óvodai mindennapok része, mint a napi mesélés vagy séták és kirándulások.

A komplex foglalkozások inkább összefoglalják, elmélyítik a gyermekek ismereteit és alkalmat adnak a képességek fejlesztésére.

 

 

A zenei képességek fejlesztését a következő területeken végezzük:

 

1. A ritmusérzék fejlesztése területén:

□       Egyenletes lüktetés, ritmus érzékeltetése dalokhoz, mondókákhoz. A kettő összekapcsolása.

□       Szünet jelzése.

□       Dal felismerése ritmusról.

□       Ritmus-visszhang, kérdés-felelet játék, improvizáció.

□       Dalok, mondókák tempója, gyors-lassú megkülönböztetése.

□       Játékos mozgások, tánc, térformák gyakorlása.

□       Ütőhangszerek használata.

 

 

2. A hallásfejlesztés területén:

□       Éneklési készség alakítása.

□       Magas-mély hangok érzékelése, a dallamvonal térben mutatásával történő ismerkedés.

□       Halk-hangos megkülönböztetése.

□       Dinamikai és tempó elemek összekapcsolása.

□       Hallás finomítása hangszín, hangirány, hangtávolság megállapításával.

□       Dallamok felismerése.

□       Dallam bújtatása.

□       Motívumok éneklése, visszhang-játék.

□       Kérdés-felelet, zenei improvizáció.

□       Zenehallgatás.

 

            A zenehallgatás feladata, hogy a gyermek megtanuljon szívesen, türelmesen hallgatni, befogadni, figyelni zenét, dalt, zenei hangokat.

Gerincét éppúgy, mint a játékdalokét a magyar népdalkincsből merítjük, de válogatunk a cigány és más népek dalaiból is.

            Az énekes játékokon keresztül jutnak el a gyerekek a ritmus elemein túl a zenei fogalompárok megértéséig, a zenei emlékezetük, a fantáziájuk, a belső hallásuk fejlődéséhez. Tartalmuknál, formájuknál fogva közel állnak a  3-7 éves gyerekek érzelmi-  és képzeletvilágához, kifejezőkészségéhez, ennél fogva segítségükkel játékosan "táncra" is nevelhetünk óvodásaink.

            Gazdag mozgásanyagú, változatos térformájú mondókás, dalos táncbetéttel látványossá tehetjük óvodai ünnepélyeinket, miközben gyerekeinket a zene és a mozgás egyidejű hatásával emocionális és intellektuális élmény forrásához is juttatjuk.

            Az élményt nyújtó közös éneklés, körjáték vagy a mondókázás a művészeti és az esztétikai nevelés szempontjából is kitüntetett helyet kap. A Kodály Zoltán útmutatása alapján Forrai Katalin által kidolgozott óvodai ének-zenei nevelés alapjaira épülő fejlesztés a tevékenységközpontú óvodai nevelésen belül hatékonyan megvalósítható. Ezzel biztosítható a gyermekek ének-zenei kultúrájának megalapozása, a néphagyományőrzés és az ének-zenei nevelés színvonalának megőrzése.

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

1. Szívesen hallgat zenét.
2. Tud néhány dalt tisztán, helyes szövegkiejtéssel, egyedül is énekelni.
3. Tud dallam, vagy ritmus motívumokat egyénileg visszaénekelni, visszatapsolni.
4. Tud társaival térformákat alakítani.
5. A különböző mozgásokat és táncmozdulatokat együtt, esztétikusan végzi.
6. Tud irányítás nélkül játszani néhány dalos játékot.
7. Felismeri a halk – hangost és tud halkan, hangosan énekelni, beszélni.
8. Tud ritmust, mozgást, dallamot rögtönözni.
9. Megkülönbözteti az egyenletes lüktetést a dal ritmusától. Tudja mindkettőt mozgással, járással, tapssal a dalból kiemelni.
10. Megbeszélés, vagy egyéni ötlet alapján az éneklést óvodában használt hangszerekkel tudja kísérni.

 

 

Feladataink a művészeti tevékenységek megszervezésében:

 

□       Úgy alakítjuk ki a gyermekek bevonásával a csoportszobát, hogy ott a különböző tevékenységet kereső gyermekek nyugodtan, kényelmesen dolgozhassanak.

□       Lehetőségeinkhez képest minél több eszközt, időt és helyet biztosítunk a művészeti tevékenységek gyakorlásához, ezzel is ötletet adva a gyermeki fantáziának.

□       Lehetőséget nyújtunk a vizuális és kommunikációs tevékenységek összekapcsolására.

□       Elősegítjük a gyermekek önálló elképzeléseinek megvalósítását.

□       Lehetőséget adunk a gyermekeknek arra, hogy minél több élményt átélve megvalósíthassák elképzeléseiket.

□       A mindennapi mesélés, verselés, mondókázás, éneklés során ügyelünk a gyermekekkel való szoros érzelmi kapcsolat, a meghitt légkör megteremtésére.

□       Igyekszünk fejleszteni vizuális technikai ismereteinket, folyamatosan bővíteni mesés, verses, mondókás, dalos repertoárjainkat.

□       Szabadidős programjainkon is sokféle művészeti tevékenység gyakorlására nyújtunk lehetőséget.

□       Különös gondot fordítunk a hátrányos helyzetű gyerekek művészeti tevékenységeken keresztül történő fejlesztésére. Merítünk az etnikai kisebbség kultúrájából. Genetikailag magukkal hordozott fejlett zenei képességeikre építünk nevelésük során.

□       Igényesek vagyunk a környezet formálásában, törekszünk a természetes és környezetbarát anyagok használatára a csoportszoba rendjében és mértéktartó díszítésében.

3. Az egyén társadalmi feladatait tudatosító, képességeit fejlesztő ismeretek, tevékenységek.

3.l. MINDENNAPI TESTNEVELÉS

A mindennapos testnevelés jelentős helyet foglal el a tevékenységközpontú óvodai nevelési programunkban, mivel az óvodás gyermek testi fejlődése, fejlesztése nem képzelhető el rendszeres, a gyermek életkorának, fejlettségi szintjének megfelelő idejű és tartalmú testnevelés nélkül.

Az előzetes tapasztalataink alapján a családok jelentős részét az jellemzi, hogy a TV és a videó sokszor helyettesíti a gyermek igazi mozgásos játékát és annak nagyrészét az köti le. Így a gyermekekkel már a kiscsoporttól kezdve a mozgást, a mozgásos játékot úgy megszerettetjük, hogy később igényükké váljon. Ezt úgy érjük el, hogy minden nap lehetőséget biztosítunk számukra a játékos mozgásra.

 

Ismert tény, hogy a mozgásöröm és a szellemi fejlődés egymással szoros kapcsolatban áll. A mozgásfejlesztéshez tehát hozzátartozik, hogy maximálisan biztosítsuk a spontán mozgáslehetőségeket, mégpedig az egyéni sajátosságok figyelembevételével. Minden adódó lehetőséget kihasználunk a nap folyamán a mozgásra. A szabad levegőn való tartózkodást minél hosszabb ideig biztosítjuk. A gyermekek napirendjét úgy állítjuk össze, hogy azzal elkerüljük az egyoldalú terhelést. A mozgás és a pihenés egyensúlyának biztosításával sikerül a gyermekek egyoldalú igénybevételét elkerülnünk. A mozgás megszerettetése, a mozgásigény kielégítése az óvodai testi nevelés fontos feladata, amit csak a helyesen megválasztott mozgásanyag változatos gyakoroltatásával érhetünk el.

A megfelelő intenzitású, derűs légkörű testmozgás biztosítja a motoros képességek fejlődését, melynek egyre magasabb szintje előfeltétele a bonyolultabb mozgások eredményes végrehajtásának, ezáltal a mozgásműveltség fejlődésének. A természet erőivel - napfény, levegő ,  víz - történő  edzés kedvező hatását sem szabad figyelmen kívül hagynunk, ezért a mindennapi testnevelést a szabadban tartjuk. A mi esetünkben ez az óvoda udvara és alkalmanként az iskolai aszfaltos pálya.

A nyugodt, derűs légkörű, játékban gazdag, kellő intenzitású napi 20-30 perces testmozgás nem csak a kondícionális és koordinációs képességek fejlődését biztosítja, hanem hozzájárul a gyermeki személyiség differenciált fejlesztéséhez is.

 

            A mindennapi testnevelés objektív és szubjektív feltételei biztosítják a maximális fejlesztést.

 

 

Objektív feltételek:

 

Elsősorban a megfelelő hely biztosítása a legfontosabb.

 

Szabadban:

□       Füves sík terület az udvaron /futáshoz, versenyjátékhoz/

□       Rögzített farönkök: egyensúlyozáshoz, járáshoz, mászáshoz

□       Megfelelő távolságban rögzített mászókák az ügyesség, erőnlét, bátorság növeléséhez

□       Műanyag pancsoló a víz edző hatását erősíti

□       Az állványra erősített kötélmászó a kar és a váll erősítését szolgálja

□       Hosszabb túrák, kirándulások szervezésével növeljük teherbíró képességüket, kitartásukat.

□       Az iskola aszfaltos pályáján futó- és kerékpárverseny szervezés.

 

Az épületen belül: nagy gondot fordítunk a különböző kéziszerek tisztaságára, épségére, megfelelő számosságára, s hogy elérhető helyen legyenek.

A megfelelő hely a tiszta balesetmentes eszközök előkészítése a gyermekek és felnőttek aktív közreműködésével történik.

A megfelelő örömteli mozgáshoz feltétlen szükséges a gyermekek és számunkra egyaránt kényelmes, megfelelő öltözet.

 

 

Szubjektív feltételek:

 

            Személyiségünk, a testi neveléshez való viszonyunk nagymértékben meghatározza a gyermekcsoportban folyó mindennapos testnevelés eredményességét. A testgyakorlatok mintaszerű végzésével, a játékba való aktív bekapcsolódással kedvezően motiválhatjuk a gyermeket, építve utánzási hajlamukra, segítve a rendszeres testmozgáshoz való pozitív viszonyuk kialakulását. Az örömmel, derűs légkörben, együttesen végzett gyakorlás hozzájárul az egészséges életmód szokásainak megalapozásához is, ezért nagyon lényeges, hogy minden megnyilvánulásunkban tükröződjön az, hogy szívesen mozgunk együtt a gyermekekkel és örülünk a gyermekek mozgásban elért sikereinek.

 

A mindennapi testnevelés tartalmát adja:

            járások, futások, ugrások függések, kiegészítve talajtorna elemekkel, kézi szerekkel végezhető gyakorlatok.

 

 

A mozgásfejlesztés feladatai:

 

□       a gyermeki szervezet sokoldalú, arányos fejlesztése

□       a motoros képességek fejlesztése

□       a vázizomzat erősítése

□       a helyes testtartás kialakítása

□       a mozgás és a játékigény természetes gyakorlatokkal és játékokkal történő kielégítése

□       az egészség megóvása, a szervezet biológiai egyensúlyának fenntartása

 

 

Feladataink a mindennapi testnevelés megszervezésében:

 

□       Legfontosabb feladat, hogy minden nap adjunk lehetőséget a gyermekeknek minél hosszabb időtartamon keresztül a szabad levegőn való tartózkodásra.

□       Biztosítsuk a gyermekek szabad mozgásgyakorlásának a feltételeit. Adjunk ötleteket, irányítsuk a gyermekek figyelmét a szabadban és az épületen belül is a legoptimálisabb terhelést biztosító napi mozgáshoz.

□       Változatos eszközök és a gyermekek önálló, szabad mozgásának biztosításával tegyük lehetővé, hogy a mindennapi testnevelés örömet jelentsen a gyermekek számára.

 

 

Az iskolába lépés feltételei (sikerkritériumok):

 

1. Mozgása harmonikus, összerendezett.
2. Tud rövidebb távon egyenletes iramban futni.
3. Versenyjátékokban betartja a szabályokat.
4. Az egyensúlyozást igénylő feladatokat biztosan végzi.
5. Tud egyszerű labdatechnikai elemeket végezni.
6. Tud célba dobni.
7. Tud guruló átfordulást végezni előre.
8. Szeret mozogni, kitartó a mozgásos játékokban.
9. Tud néhány mozgásos játékot (futó-forgójáték) irányítás nélkül játszani.
10. Tud a térben tájékozódni, ismeri az irányokat.

VI. A NEVELÉS TERVEZÉSE ÉS IDŐKERETEI

            A tevékenységközpontú óvodai nevelés céljának és feladatainak ismeretében a pedagógiai ráhatások rendszerét a gyermekek egyéni adottságaihoz igazodva tervezzük meg.

            Alapvetően fontos feladatunk a teljes nevelési folyamat tudatos átgondolása még akkor is, ha jelentős mértékben építünk a spontán gyermeki ötletekre, tapasztalatokra. A tervezésben tudatosan számításba vesszük, hogy az egyes gyermekek fejlődési üteme különböző és a gyermek fejlődését tekintve is különböző szinteken lehet egyik vagy másik képességét illetően. A fejlődés dinamikája tehát egy-egy gyermek esetében a különböző területeken más és más lehet. A nevelés és tanulás tervezése egy tömbben, egymással szoros kölcsönhatásban valósítható meg. A tervezés során mindig a 4-es feladatrendszerből kiindulva tervezzük meg a gyermeki tevékenységeket és ezen keresztül a szükséges fejlesztéseket.

            A cél és a feladatok ismeretében a fejlesztést hosszú távon, éves periódusokban gondoljuk át, ám konkrét formában egyhetes periódusokban, hiszen csakis ez esetben nyílhat lehetőségünk a gyermekek spontán ötleteinek és tapasztalatainak begyűjtésére és a nevelőmunkában való felhasználására. A gyermeket foglalkoztató élmények és tapasztalatok éppen olyan részei a nevelésnek, mint az általunk előzetesen átgondolt és megtervezett feladatok. A gyermeki személyiség fejlesztése, az életre való felkészítés feltételezi a gyermek szűkebb és tágabb környezetében megszerzett, átélt élményeinek és tapasztalatainak, ötleteinek, aktuális tevékenységeinek beépítését a nevelőmunka egészébe.

            Ezért a tervezés során külön is biztosítjuk a gyermeki tapasztalatok előre nem tervezhető tartalmának megjelenítését a tervező és megvalósító munkában. A gyermekek folyamatos megfigyelése, az óvodások élményeinek meghallgatása és közös élmények nyújtása a tervezés előkészítő folyamatához tartozik. A rövid időszakot átfogó tervezés ugyanakkor lehetővé teszi olyan nevelési alaphelyzet kialakulását, amiben a gyermek és az óvodapedagógus aktív egymásra hatása képes a nevelési, tervezési folyamatot befolyásolni. Alapvetően a tevékenységek megtervezéséből kiindulva a nevelés-tanulás komplex egymásra hatását figyelembe véve tervezünk. A tervezésnél nem az ismeretanyag növelésére, hanem a több alkalommal, sokoldalúan, különböző nézőpontból való megközelítésre helyezzük a hangsúlyt. Kevesebbet, de azt alaposabban, többoldalú tapasztalatszerzés és tevékenykedtetés segítségével tervezzük meg.

            A heti ütemterv megírása egyben a napi vázlatot is megadja, ezért nem szükséges a külön vázlatírás. Ennél fontosabb azonban, hogy feljegyzéseket vezessünk a gyermekek fejlődési üteméről, hogy konkrét megfigyelések adjanak alapot az egyéni, differenciált fejlesztés megtervezéséhez. A gyermekek ötleteinek, javaslatainak feljegyzése, összegyűjtése a tevékenységek sokszínűségének megtervezéséhez nyújt segítséget.

 

 

A fejlesztés módszere:

 

            A fejlesztés módszere az egyénre szabott differenciált fejlesztés a csoport keretein belül. Az óvodánkban létrejövő adott lehetőségek döntik el, milyen csoportszervezési formát alkalmazunk.

            Óvodánkban a mindennapi testnevelés, a "nagytestnevelés" kötött foglalkozás. A többi általában kötetlen. Az óvodapedagógusnak joga van szükség esetén alkalomszerűen kötelező foglalkozást tartani.

            A fejlesztés, a foglalkozás formáját nem a gyermekek életkora, hanem fejlettségi szintje határozza meg. A gyermekek önállóan, spontán szerzett tapasztalatai nagyon jó kiindulópontot jelentenek számunkra a tudatos, irányított tapasztalás megszervezéséhez. A világban eligazodni készülő gyermek felkészítése az életre feltételezi olyan szituációk megélését, ahol szabadon alkothat, dönthet, gondolkodhat, cselekedhet.

            A lényeg mindig az legyen, hogy cselekvés közben, cselekvések sorozatában való aktív közreműködéssel érzékeljen, tapasztaljon, tanuljon a gyermek és valódi, a környezetben meglévő problémával foglalkozzon. Az óvodánk feladatai közé tartozik a kiemelkedő képességekkel rendelkező gyermekek felismerése és fejlesztése. A szellemi fejlesztés legfőbb célja abban nyilvánul meg, hogy a gyermeket aktivitásra, a problémák meglátására és kifejtésére bátorítjuk és képessé tesszük azok megoldására. Kreatív problémamegoldásra ösztönözzük a gyermeket. Ennek kialakításához mindenekelőtt az szükséges, hogy az óvodában legyen elegendő idő a tevékenykedésre és a tapasztalatszerzésre.

 

            A nevelőmunka elemzése és értékelése folyamatos feladatunk, az értékelés tapasztalatai adnak támpontokat a nevelőmunka tervezésének irányvonalairól.

 

 

A fejlesztés kerete:

 

□       A teljes nevelési folyamat, amely vegyes, részben osztott vagy osztott csoportokon belül a gyermeki tevékenységre, önállóságra, döntési helyzetekre és sokoldalú tapasztalatszerzésre épül.

□       A nevelési folyamatba szervesen illeszkedő tanulási folyamat, melynek részei:

• önálló és irányított tapasztalatszerzés
• komplex foglalkozások rendszere, kötetlen és kötött kezdeményezések és foglalkozások

 

A nevelés időkeretei:

 

A nevelés céltudatos megtervezése során alakítjuk ki a gyermekek óvodai életrendjét, időbeosztását. A hetirend és napirend az a szervezeti keret, ami biztosítja a gyermek számára a nyugodt, kiegyensúlyozott, kiszámítható óvodai környezet megteremtését. A gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges a mozgásos tevékenységek és a pihenés váltakozó biztosítása. A napirend lehetővé teszi a szabad levegőn való hosszú idejű tartózkodást, a szokásrendszer kialakítását, a gyermeki tevékenységek szabad kibontakozását. A napirenden belül a legtöbb időt a gyermekek legfontosabb tevékenysége, a játék kapja. A szabad levegőn való tartózkodás, a gyermekek gondozásával kapcsolatos teendők /étkezés, tisztálkodás, alvás/ ugyancsak beilleszthetők a játéktevékenység egész napos folyamatába. Reggel, különösen tavasszal és nyáron a szabad levegőn való tartózkodás természetes része a gyermekek napi életének. A hűvösebb idő beköszöntével is szükséges a szabad levegőn való mindennapi tartózkodás, csupán annak időtartamát csökkentjük. A napirend biztonságot, támpontot ad és állandóságot jelent a gyermek számára.        A napirenden belül rugalmasan figyelembe vesszük az egyes tevékenységek időigényét. A napirend ezen kívül annak megfelelően, ahogy az évszakok váltakoznak vagy a gyermeki tevékenységek fejlődése ezt indokolttá teszi, változtatható, módosítható.

 

            A napirend a gyermekek nyugodt napi életét biztosítja, figyelembe veszi a fejlődés közben bekövetkezett változásokat. A gyermekek szokásrendszerének kialakításával biztosítjuk a napirenden belül megvalósuló tevékenységek végzésének zavartalanságát.

 

            A napirend általános időkeretei 10 órás óvodai nyitva tartás esetén:

 

□       - játék és szabadidős tevékenység:                  5,25 óra

□       - étkezés, pihenés:                                            2,30 óra

□       - öltözködés, tisztálkodási tevékenység:         1,30 óra

□       - komplex foglalkozások naponta:                     ,35 perc

 

            A napirendben az egyes tevékenységekre fordítható időt rugalmasan változtatjuk a körülmények, az évszakok, a váratlan események stb. hatására.

 

Hetirend:

 

            A hetirend a napirendhez hasonlóan a folyamatosságot, a rendszerességet, a nyugalmat segíti elő az óvodai csoportban és lehetőséget nyújt a szokásrenszer segítségével az óvodások napi életének megszervezéséhez. A hetirend, különösen a nevelési év elején teljesen másképp alakul, mint a nevelési év végén. Különösen a beszoktatás idején figyelünk arra, hogy minél lazább, rugalmasabb és alkalmazkodóbb hetirendet állítsunk össze. Később, az iskolára való felkészítés feladatai a hetirend és a napirend pontosabb betartását helyezik előtérbe. A hetirend összeállításánál arra figyelünk, hogy jusson elegendő idő a gyermeki tevékenységek, kezdeményezések, ötletek és javaslatok meghallgatására, kipróbálására vagy közös megvitatására. A rugalmasság, a helyzethez való alkalmazkodás elősegíti, hogy a hetirend a gyermek életének észrevétlen szabályozója legyen.

            Óvodánkban hetenként egy alkalommal tudjuk a gyermekeket tornaruhára levetkőztetni. Az úgynevezett "nagy testnevelést" délelőtt tartjuk.

 

 

 

 

Hetirendi javaslat

 

 

                                                    Délelőtt                                       Délután

 

Hétfő	Szabadidős tev.		Mindennapi testnev.
Kedd	Mese-vers	Matematika	Mindennapi testnev.
Szerda	"Nagy testnev."	Vízuális tev.
Csütörtök	Mese-vers	Term-társ-ember	Mindennapi testnev.
Péntek	Mese-vers	Ének-zene	Mindennapi testnev.

 

 

A hetirend kialakítása az óvodapedagógus feladata.

 

 

 

 

Feladataink a nevelőmunka dokumentálásával kapcsolatban:

 

□       Heti nevelési-tanulási tervkészítés

□       Hetirend és napirend összeállítása

□       A gyermek fejlődésének megfigyelését szolgáló feljegyzések vezetése

□       A nevelőmunka folyamatos értékelése

 

 

Napirendi javaslat

 

 7.00  - 11.45  Összefüggő játékidő

                                   Ezen belül    8.45 - 9.30 folyamatos tízórai

                                   Kezdeményezés

                                   Kötelező foglalkozás  l0.00 - l0.30

10.45 - 11.45  Játék a szabadban

11.45 - 13.00  Készülődés ebédhez, ebéd

13.00 - 14.45  Mese, pihenés

14.45 - 15.05  Mindennapi testnevelés

15.05 - 15.30 Uzsonna

15.30 - 16.00  Játék hazamenésig /amíg az időjárás engedi az        

ill.        17.00   udvaron/

 

 

VII. Óvodai ünnepek

            Az óvodai ünnepek a szülőkkel való nyílt párbeszéd és szoros együttműködés legfontosabb színterei. Jó lehetőséget teremtenek a kevésbé aktív és elfoglalt szülőkkel való találkozásra és beszélgetésre.

            Az ünnep  - nyilvánossága miatt -  az egyik legjobb lehetőséget nyújtja óvodánkban a sajátos, egyéni arculat megteremtésére és megmutatására. Az ünnepeken keresztül munkánkról hű képet alkothatnak a szülők és az egyéb érdeklődők. Az ünnep arra is alkalmas, hogy a szélesebb nyilvánosság számára is megmutatkozzon óvodánk nevelőközössége, ez pedig a helyi viszonyok és helyi lehetőségek befolyásának erősödése miatt elengedhetetlenül fontos.

            Az ünneplés pedagógiai szempontból kiemelt lehetőséget kínál a nevelésnek, gondoljunk itt a tevékenységi lehetőségekre, az esztétikai élmények hatására vagy a közösségi érzések széles skálájának megmutatkozására stb.

            Az ünnepek kiemelik az ünnep résztvevőit a hétköznapokból és ezáltal nagyobb aktivitásra, kreativitásra ösztönöznek.

            Az ünnepek a hagyományok ápolása szempontjából is rendkívül fontosak az óvodában, hiszen kultúránk megismertetésére adnak lehetőséget. Ebből a szempontból nézve az óvodánk egyéni arculatának kialakításában is kiemelt jelentősséggel bírnak.

            Az ünneplés lényege sokszor nem is maga az ünnep, hanem az előkészület, ami tevékenységre, ötletek kidolgozására, önálló elképzelések megvalósítására ad lehetőséget. Az aktív  és önálló gyermekek nevelésének egyik igen sajátos eszköze a jól előkészített és szépen megformált ünneplés.

            Nagyon jól tesszük, ha az ünnepi készülődésbe a szülőket is bevonjuk.  Ez egy lehetőség a szülők számára, hogy még  jobban megismerjék óvodánk munkáját.

            Az ünnepi előkészületeknek és még inkább magának az ünneplésnek sok fontos külső megnyilvánulási formája van. Nem mindegy, hogy felöltözve, szépen megterített asztal mellett ünneplünk, esztétikusan díszített teremben vagy pedig nem figyelünk a külsőségekre. Ha nem vagyunk tekintettel ezekre a szabályokra, akkor az ünneplés lényege vész el.

            Az ünnepeken a közös szereplés dominál, ám akkor, ha a tevékenységközpontú óvodai nevelési program célkitűzéseire gondolunk, látnunk kell, hogy van logikus és hasznos magyarázata a gyermekek egyéni szerepeltetésének is. A célunk ugyanis olyan gyermekek nevelése, akik bátran, önállóan képesek tevékenykedni, akiknek ötleteik vannak, akik az ötleteiket igyekeznek megvalósítani.

            Ugyanakkor kommunikálni képes, kooperatív gyermekek nevelését tűztük ki célul.

Ilyen tulajdonságok kifejlődésének igazán nagyszerű terepe az ünneplés is, azon belül is a gyermekek önként vállalt, önálló szereplése. Engedjük tehát a gyermekeket ezen a téren is kibontakozni. Valószínűleg a gyermekek kisebbik hányada fogja ezt igényelni, hiszen életkorukból következően nem az egyéni szereplés minden áron való vágya vezeti a gyermekeket.

            Önbizalom és bátorság szükséges az egyéni szerepléshez különösen akkor, ha  külső szemlélők sokasága figyel bennünket. Az életre való nevelés azonban megköveteli a bátorság és a belső önbizalom valamilyen formában való előhívását a gyermekektől.

            Az ünnepek nevelési céljaink megvalósítása szempontjából rendkívül jól hasznosíthatók, de csak abban az esetben, ha engedjük a gyermekeket önállósodni. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a kreativitás, az egyéni elképzelések, a merész ötletek megvalósításának az ünnep adhat keretet. Figyelünk arra, hogy ne korlátozzuk a gyermekeket. Amit lehet együtt döntünk el és együtt valósítunk meg. Ez vonatkozik a terem átrendezésére, az ajándékkészítésre stb. Minél nagyobb aktivitást vált ki az ünnepi készülődés, annál inkább teljesülnek a tevékenységközpontú óvodai nevelési program célkitűzései. Irányító szerepünket próbáljuk kicsit háttérbe szorítani,  lehetőséget adunk a gyermeki önállóság megvalósulásának.

 

Óvodai ünnepek és megemlékezések

 

1. Az óvodai élet hagyományos ünnepei

Mikulás, Anyák napja, Évzáró - nagycsoportosok búcsúztatása, a gyermekek születés- és névnapjai, Gyermeknap

 

2. Néphagyományokhoz kapcsolódó ünnepek

Karácsony, Húsvét, Farsang

 

3.Nemzeti ünnepeink és egyéb ünnepek

Március 15., Október 23., Május l.

 

            A nemzeti ünnepek az óvodában a megemlékezés kategóriájába tartoznak, ami azt jelenti, hogy a 3-7 éves korosztály értelmével még nem képes felfogni az ünnep értelmét és társadalmi tartalmát. A külsőségek, az ünnepi hangulat megéreztetése már elegendő lehet ahhoz, hogy később idősebb korban a konkrét jelentését és üzenetét is megértsék ezeknek az ünnepeknek a gyermekek. Ne magyarázzuk meg ezen ünnepek jelentőségét, mert ezzel ártunk az ünnepi hangulatnak. Érezzék és ne mindenáron értsék a gyermekek, miről van szó. Érezzék jól magukat, legyenek kellemes benyomásaik, ünnepi asztalnál egyenek.

            Bármilyen formában és bármilyen taralommal ünnepelünk, mindig a gyermeket helyezzük középpontba. Értük és róluk szóljon az ünnep, ne legyenek merev, betanult szereplések, törekedjünk minden esetben a természetességre. Ha műsort állítunk össze, az a csoport napi életét tükrözze, a gyerekek kedvenc dalait, mondókáit tartalmazza.

             Az ünnep szépsége, mássága, külsőségei csak akkor érvényesülnek, ha nem esünk abba a hibába, hogy túlságosan gyakoriak az ünnepek. Az ünnep ritka, kiemelkedő alkalom maradjon. Ennek érdekében év elején átgondoljuk és közösen meghatározzuk milyen ünnepeket és megemlékezéseket tartunk a nevelési év során.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

X. ÉRVÉNYESSÉGI RENDELKEZÉSEK

1. A helyi nevelési programot véleményezte:

 

2. Egyetértését nyilvánította:

           

                        Szülői Munkaközösség                      2004-05-25

 

3. Elfogadta: a Nevelőtestület:                                 2004-05-21.               

 

4. Jóváhagyta: A Képviselő Testület

 

5. Elfogadta:   A Kisebbségi Önkormányzat                        2004-05-25

 

6. Tájékoztatásul megkapták:

                       

                        Általános Iskola

                        Községi Önkormányzat

                        Óvoda nevelőtestülete

 

A helyi nevelési program érvényességi ideje:            2008.09.01.

 

            Az óvoda nevelőtestülete a helyi nevelési programot nevelési évenként felülvizsgálja. A módosításra a nevelőtestület, a fenntartó, a Szülői Munkaközösség tehet javaslatot.

Az indítvány akkor hajtható végre, ha  a felsoroltak 2/3-os  többsége támogatja. A módosítást a nevelőtestület fogadja el és a fenntartó hagyja jóvá.

 

 

 

Újszentmargita, 2004. május. 26.